Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)
"Példamutató nagy ünnep"
kozása is. Fekete Gézáné összeállításában látott napvilágot ,,A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825 — 1973" című, közel 55 íves kiadvány. Ez a munka, először az Akadémia történetében, két csoportban (1825—1949 és 1949 — 1973) betűrendben veszi számba az Akadémia belső és külső tagjait, közli osztályba sorolásukat, foglalkozásukat, illetőleg tudományterületüket, születési és halálozási adatukat, akadémiai tagságuk időpontjait, akadémiai tisztségeiket. Ezeknek a tényeknek a megnevezését követi a legszerteágazóbb kutatási munkát megkövetelő tétel: a székfoglaló címének felderítése és esetleges megjelenési helyének adata. A sort a hivatalos akadémiai megemlékezés forráshelyének megjelölése zárja le. A kötethez mellékletek kapcsolódnak, ezek közül érdemes kiemelni az MTA belső tagjait megválasztásuk időrendjében bemutató névsort. A százötvenedik évforduló másik jelentős terméke a több mint ötéves munkával, 1240 nyomtatott oldalon Darabos Pál és Domsa Károlyné szerkesztésében, többek közreműködésével készült „Az Akadémiai Értesítő és a Magyar Tudomány indexe" c. három kötetes kiadvány. A munka a folyóirat 1840 és 1970 között megjelent 132 kötetének anyagát tárta fel. Az indexben feltárják a folyóirat hasábjain olvasható tudományos témák, események, személyek előfordulását. Ezzel lehetővé válik az Akadémia történetének nyomon követése. Jelentős segítség a tudománytörténeti kutatások számára. Ehhez még azt kell hozzáfűzni, amit e téma kutatói jól tudnak, hogy az Akadémiai Értesítő több évtizeden át a mai értelemben vett rovatolás és áttekinthető tagolás nélkül tette közzé információit, és csak a XIX. század harmadik harmadában kezdett a mai értelemben vett folyóirattá válni. Az index harmadik kötetében Pétervári Lászlóné és Sz. Garai Judit szerkesztésében a két folyóirat 132 kötetében közzétett tanulmányokat és tanulmányjellegű írásokat szerzők szerinti betűrendben, a szerzőkön belül pedig időrendben adják közre. E repertóriummal a folyóirat cikk-anyagát más megközelítésben teszi hozzáférhetővé a vállalkozás. Az Akadémia megalakulásának másfélszázados évfordulóját követően az Akadémiai Könyvtár kiadványsorozatai — főként munkatársai közreműködésével — tovább folytatták az akadémia-történeti kutatási eredmények közlését. Szántó György Tibor „Fejezetek az akadémiai könyv- és folyóirat-kiadás történetéből" c. nagyobb lélegzetű tanulmányában az Akadémia dualizmuskori, illetőleg a felszabadulás utáni kiadási és kiadói tevékenységének néhány sajátosságát mutatja be. Fráter Jánosné az Akadémia legrégibb intézményének, az Akadémia Könyvtárának iratállományát vallatva, három kiadványt is közreadott „Az Akadémiai Könyvtár iratai 1831 — 1949", „A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai 1831 — 1949" és „Az MTA Könyvtári Bizottságának iratai 1866 — 1949" címmel. E három publikáció már most nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a mai kutató képet kapjon arról a szerteágazó tevékenységről, amely az Akadémia több mint száz évig egyetlen intézményét jellemezte. Az MTA Könyvtárában folyó akadémia-történeti kutatásokról rajzolt vázlatos képet a legfrissebben megjelent adat és forrásfeltáró művel, Fekete Gézáné „Az Akadémia 1831 — 1858 között alapított jutalomtételei és előzményei" című munkájával zárhatjuk le. A lakonikus cím nem árulja el, hogy e munka felöleli az Akadémia megalapítása előtti három tudományos díjat, az Akadémia 1858-ig megalapított tizenhét díját és a jelzett időben kitüntetettek nevét és munkáját. (Meg kell említeni, hogy van olyan díj, például a Sámueldíj, amelyet 1858-ban alapítottak, és utolsó alkalommal 1949-ben adták ki az arra érdemesnek tartott nyelvész kutatónak.) A kötet a nyertes szerzők név59
