Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)
Szolgáltató és alkotó tevékenység
szakkönyvtárak összeállítását is eredményezte; olykor - mint például a Csillagászati Intézet vagy a debreceni ATOMKI esetén - nagymúltú és értékes gyűjteményre alapozódva, vagy - még ritkábban az igazgató kivételes mülvetségétől és könyvismeretétől segítve, mint a Matematikai Kutató Intézet esetében Rényi professzorétól S ha ezek kétségkívül kivételek, az első évek szükségképpeni tétovasága után a kutatóintézeti hálózat többi könyvtárai is mind rátaláltak optimális beszerzési stratégiájukra, s többnyire kitűnő könyvtárakat építettek fel. Az Akadémiai Könyvtér pedig jó érzékkel találta meg azt a laza és mégis (vagy éppen ezért?) hatékony szervezeti formát, amely ezeket a gyorsan kiépült és - legalábbis az első nagy gazdasági krízisig, 1983-ig dinamikusan fejlődő intézeti könyvtárakat teljes önállóságuk megőrzése mellett fűzhette meglehetősen jól funkcionáló gyűjtőköri, tájékoztatási és módszertani hálózattá. Az Akadémiai Könyvtár pedig arra törekedett, hogy gyűjtőköri előírásain túl Igyekezzék a matematika és a természettudományos alapkutatások területéről, valamint a történettudományból beszerezni a hálózatból kimaradt vagy ott valamilyen okból nem kellőképpen reprezentált szakok és Irányzatok legfontosabb monográfiáit és kézikönyvelt, a maguk tágabb diszciplináris kontextusával együtt, így alakult ki a könyvtárban mér a hatvanas évek elejére-közepére kijelölt gyűjtőkörén túl Igen jelentős matematikai logikai, matematikai, elméleti fizikai, teoretikus biológiai, medievalisztlkai, koraújkor- és felvilágosodástörténeti, tudománytörténeti, tudományelméleti, tudományszervezési és nem utolsósorban széleslátókörüen interdiszciplináris könyv- és folyóirat-állomány, különös tekintettel az új és forrongó irányzatokra és diszciplínákra, igy láthatta el például zökkenőmentesen a legégetőbb szakirodalmi igényeket, mikor az ötvenes és hatvanas évek fordulóján a kibernetika és a "formális logika" hirtelen kiszabadult az Ideológiai karanténbői, s később Is hasonlóan hasznos szolgálatokat tehetett mondjuk a molekuláris genetikában, a populációgenetikában, a matematikai nyelvészetben, az analitikus filozófiában, a tudományelméletben, a kognitív pszichológiában. Lassan és észrevétlenül megnőtt a magyar tudományban az Akadémiai Könyvtár szerepe. A könyvtár megnövekedett szerepét különben a számadatok is jelzik. "A költségvetés másfél évtized alatt - Írja 1964-ben Rózsa György - tizenkétszeresére emelkedett, munkatársainak száma megháromszorozódott, 1950-ben 480 külföldi tudományos intézménnyel - 1963-ban 100 állam 2100 Intézményével folytatott kiadványcserét. 1953-tól 1963-ig a könyvtárhasználati alkalmak másfélszeresre, az egy alkalommal használt egységek száma kétszeresre növekedett." Az állomány akkor 1 millió könyvtári egységnyi volt, s ennek mintegy 30%-a az utolsó évtizedből származott [14] Ez a nagy és egészében véve tudományos jellegű állomány a könyvtárat szinte eleve kijelölte a rohamosan növekvő tájékoztatási igények új és szakszerű kielégítésére. Az ötvenes évek információrobbanásával való megbirkózásra világszerte vagy önállóan létrehozott információs és dokumentációs intézetek, vagy Információs szolgáltatásokkal kibővített könyvtárak vállalkoztak Az utóbbi változat jegyében az Akadémiai Könyvtár mér 1961-ben útnak indította Tájékoztató a tudományos kutatás tervezésének, igazgatásának és szervezésének nemzetközi irodaiméról címmel kiválóan szerkesztett és széles látókörű tudományszervezési tájékoztatóját (egy időben ezt használta főcímként is), amely 1983-tól Kutatás-Fejlesztés címmel folytatja ennek a tudományirányitás és -hasznosítás szempontjából oly fontos és szerteágazó területnek a szemlézését, tömör ismertetések és szakszerű áttekintések formájában Úgyszintén a hatvanas években Indult el az akadémikusok és az akadémiai vonatkozású kutatások (kandidátusi és doktori értekezések, akadémiai kiadványok) bibliográfiája, s a Kézirattárban őrzött források rendszeres feldolgozási és katalogizálási munkáiból ugyanekkorra nőtt ki a könyvtár saját tudományos műhelymunkája. "Tudós könyvtárosok - írja 1976-ban Rózsa György - mindenkor Is működtek az Akadémia Könyvtárában, de magának az Intézménynek tudományos műhelyként történő fejlesztése a közelmúlt másfél évtizedének fordulata, egyik legnagyobb vívmánya. A tudományos munka felé forduló könyvtáros nem új jelenség a tudományos könyvtárak életében, az azonban annál inkább, hogy az effajta érdeklődést, törekvést szervezetten össze lehessen kapcsolni intézményi érdekekkel, mi több, anyagilagerkölcsileg ösztönözni ezt az összekapcsolást" [15]. A hatvanas évek közepére a szervezési, gyűjteményi, tájékoztatási és tudományos funkciók együtteséből kialakult a könyvtár jellegzetes funkciórendszere, amely nemcsak az új Akadémia igényeit elégítette ki tökéletesen, hanem túl ezen az ország tudományos életének és nem utolsósorban tudósképzésének is fontos forrásává növekedett. Zavartalan működésének azonban mind nagyobb akadályává vált a raktározási és az olvasási lehetőségek szűkössége, hogy a könyvtárosok egyre minősíthetetlenebbé váló munkakörülményeiről ne is szóljunk. Érthető hát, hogy mér a hatvanas évek közepére megérett az új könyvtár építésének a gondolata, s a reform, illetve helyesebben az ígéretes "praereform" sok mindent szép rózsaszínben látó éveiben 1966-ra megszületett a könyvtár új székházának a részletes tervrajza, az Akadémia székházával szemben, a mai Átrium-Hyatt Szálló helyére. 4000 m 2 alapterületű 9 szintes épület lett volna, 2- 2 és fél millió könyvtári egység befogadására alkalmas raktárakkal, 220 olvasói férőhellyel, 3 nagy olvasóval (2 könyv, 1 kurrens periodika) 50- 50 fő részére, a többi a különgyűjteményekben. 1968 után gazdasági megfontolásokból tőrölték az új könyvtárépület tervét, a visszavont reformígéretek soréban az első 1', közt. Az elnökség 1969. június 24-i ülésén tudomásul vette az Akadémiai Könyvtér tervezési munkáinak felfüggesztését. 85
