Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)
"Példamutató nagy ünnep"
Tamás Pál AZ INFORMÁCIÓS PIACOK ÚJRARENDEZŐDÉSE A TUDOMÁNYBAN „Hiszem, hogy a könyvek sohasem fognak eltűnni. Lehetetlen, hogy ez megeshessen. Az emberiség valamenynyi különféle eszköze közül kétségtelenül a leglélegzetelállítóbbak a könyvek . . . Ha azok eltűnnek, eltűnik a történelem. S eltűnne az ember is." Jorge Luis Borges Köszöntőt egy patinás, de filozófiájában, munkakörülményeiben gyökeresen új programot követő, működési mód változtatására készülő könyvtár számára többféle módon is lehet írni.* Méltatom a könyvtárat, mint eddigi munkáim inkubátorát. Ehhez az intellektuális egocentrizmushoz azonban számbavehető dolgozataim nem elég súlyosak. Irhatok róla, mint szakmai működésem egyik állandó inspirátoráról. De ehhez — legjobb esetben is — életpályám egészen más, minden bizonnyal sokkal későbbi fázisában kellene lennem. Értekezhetnék a könyvtár jelentőségéről a hazai kutatási infrastruktúrában, de most talán az ilyen szövegek jobban hatnak egy gyakorló tudománypolitikus szájából. Végül, de nem utolsó sorban, vizsgálható az egész ügy a kulturális kormányzat „imázsépítési" szükségletei felől is. A „hét szűk esztendőről" és a jövőbeli kövérebb tehenek reményéről azonban inkább bölcselkedjen valaki a kultuszigazgatás részéről. Mindezek helyett én inkább egy hangsúlyozottan „laikus" és némileg utópisztikus könyvtári víziót szeretnék vitaelemként, vonzó vagy riasztó lehetséges cselekvési programpontként az újjászülető könyvtár szakmai közösségének asztalára letenni. Úgy gondolom, hogy egy nagy tudományos könyvtár cselekvési programját, vagy lehetséges karakterét a nyolcvanas évek Magyarországán alapvetően három tényező befolyásolja: — a kutatás szükségletei a világtudomány „félperifériáján", — egy általános társadalmi „re-európaizálódási programból" következően a magyar művelődés újrafogalmazódó igényei, — az írásbeliség, az információhasználat (együtt ezt jelentené a literacy) stílusváltása most már nemcsak a századvég civilizációs központjaiban, hanem azok hatására a szellemi érintkezés egész globális rendszerében. A társadalom tudományos tudásszükségletének megnövekedéséből és a kutatói közösségek létszámának ugrásszerű létszámbővüléséből, valamint az új médiák technikai lehetőségeiből következően a „világtudomány" kommunikációs rendszerében sajátos polarizálódási tendenciák látszanak kibontakozni. Egyfelől — közvetlen társadalmi megrendelések kielégítésére, közvetlen gaz* Tamás Pál közleménye az új Akadémiai Könyvtár kapcsán polémikus jellegű. Programot, illetve ennek egyes részleteit igyekszik megfogalmazni a magyar tudományos könyvtárügy számára. Minden bizonnyal vitaalapul szolgál mind az Akadémiai, mind más tudományos könyvtárak számára. 63
