Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)

"A haza összes polgárainak a használatára"

talógusok találhatók. A terem több mint százhúsz olvasó számára nyújt egyidejűleg olvasási lehetőséget, négy személy részére pedig kutatófülke áll rendelkezésre, van persze klubszerű pihenő és dohányzó is. A mintegy 18 ezer kötetnyi könyv és 1300 folyóirat szabadpolcos állományvédelmét a zártláncú tv-rendszer szolgálja, mely az ellenőrző és a folyóirat-pultról működtethető, és ellenőrzés alatt tartja a terem valamennyi asztali olvasóhelyét és állványrendszerét kamerák segítségével. Az olvasók által igényelt könyvek megérkezését kijelző táblákon közlik az érdekeltekkel a kölcsönző, illetve folyóiratpultról. Az épület 2. és 3. emeletén helyezkednek el a könyvtári osztályok. A 4. emeleten található a főigazgatóság, az informatikai és a gazdasági igazgatóság. Az épület 9. szintje a gépészeti szint, ahol a klímaberendezés és egyéb gépészeti objektumok helyezkednek el. Egyébként a négy raktári szint klimatizált, míg az olvasóteremben szellőzés és kiegészítő fűtés működik, az irodai szintek folyosóinak szellőztetése is a klímarendszer segítségével történik. Az épület forgalmi kapcsolatát három lépcsőház biztosítja, ebből kettő szolgálati (a Széchenyi rakparti és az Akadémia utcai), míg a középső, felújított műemléki lépcsőház (az Arany János utcai) a közönségforgalomé. Mindegyik lépcsőház mellett egy-egy 600 kiló terhelésű személyfelvonó működik. Az eredeti pécsi Zsolnay pirogránit díszítőelemeket pótolták, illetve restaurálták. A homlokzat kovácsoltvas elemei is eredeti helyükre kerültek. Az irodai szintek kialakításának érdekességét az ún. „ALLMÉDIA" rendszerű válaszfalak jelentik, azaz a szerelt falrendszer. Az „ALLMÉDIA" falrendszer ebben a teljes körű megoldásban prototípusnak számít. A kezdeti szerelési nehézségektől eltekintve nagy előnye a falrendszernek, hogy szekrények, illetve polcrendszerek oldják a hangszigetelt falak merevségét. Ezzel a könyvtárakban alapvető fontosságú bútorzat problémája megoldást nyert. A praktikumon kívül esztétikus a falak kialakítása, a burkoló anyagok könnyen tisztíthatók. Az irodai szinteken és az olvasóteremben padlószőnyeg van (mintegy háromezer négyzetméter), egyéb terekben és közlekedőkben kubai, illetve tardosi márvány burkolat készült. Három tanácsteremben lehet kisebb létszámú előadásokat, megbeszéléseket tartani, alkalmasint ezek ideiglenes munkahelyként is használhatók, olyan a kiképzésük. Az I989-re esedékes nagyteljesítményű számítógépnek (az OSZK is ugyanilyet kap) megvan a helye. Az épület műszaki adatai: beépített bruttó alapterület 8600, a nettó (hasznos) alapterület 6900 négyzetméter, a térfogat 28 600 légköbméter. Szintenként a folyosók végén egy-egy konyha (hűtőgéppel) és dohányzó is van. Kizárólag a kijelölt helyen szabad dohányozni. Az épület bejárati csarnokának berendezése is jelezni kívánja az együvétartozást az Akadémia palotájával, mellyel egyébként két helyen is össze van kapcsolva. Ugyanezt a légkört idézi az olvasóterem berendezése a nagy magyar tudósok arcképgalériájával. A könyvtár akadémiai jellegét tehát nemcsak az állomány érzékelteti, hanem közvetlen és közvetett módon a berendezések és műtárgyak is sugallják. Hibátlan ez az épület, és csak szépet és jót lehet róla regélni? Szó sincs erről. E kézirat leadásáig egy hónap telt el mindössze a nyitás óta, és több mindent tudunk immár azokról a fogyatékosságokról is, amelyekről csak a bentlakás győzhetett meg igazán bennünket, mint például a padlószőnyegek elektrosztatikus töltése, aminek kiiktatása jelenleg folyik. Szólni lehetne a klimatikus viszonyok kiegyensúlyozatlanságáról, a könyvliftekkel kapcsolatos bosszúságokról és lehetne még sorolni a gondokat. De jellemzőnek kell tartani Finta József Kossuth-díjas építész akadémikus véleményét, aki szerint az épület kivitelezése az átlagos magyar szint fölött áll. Kétes elismerés? Lehet, de minden bizonnyal helytálló. Még az építkezés különféle grand guignol epizódjai közepette (és ezekből akadt bizony számos) idézte nekem egy építész azt a keleti bölcsességet, miszerint új épületbe az első évben rakd be ellenségeidet, a másodikban barátaidat és csak a harmadikban költözz be te magad. Mindezzel együtt hadd írom ide a tervezők nevét: Tolnay Lajos és Lőrinczi Edit (KÖZTI), generálkivitelező KÖZÉV (főépítésvezető Bíró István, helyi parancsnok Balogh Éva). Feltétlenül meg kell emlékeznem a krakkói lengyel kőművesekről is, akik kiváló munkát végeztek. Ide tartozik a beruházó vállalat is, az MTA Kutatásellátó Szolgálat Építész Irodája (főmérnök Szeiberling László, létesítményfele20