Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)

"A haza összes polgárainak a használatára"

lős Szotyori-Nagy Mihály), végül, bár voltaképpen előre kellett volna tennem a könyvtár két munkatársának nevét: Vitályos László főosztályvezető, Darvas Tiborné építészmérnök (aki e cikkem megírásához is segítséget nyújtott). Az építkezés tapasztalatairól egyébként érdemes volna alkalomadtán külön is közgazdasági-szociológiai-pszichológiai beszámolót írni. Pillanatkép a könyvtár történetéről A nyilvánosság számára csak 1844-ben nyílt lehetőség a könyvtár használatára a jelenlegi Petőfi Sándor utca 3. szám alatti Trattner-Károlyi házban. Ekkorra végzett Toldy Ferenc titoknok is a könyvtár katalógusával és 1848ban már kiadta a szellemében és instrukciójában ma is érvényes „Utasítás"-át. Mi minden olvasható ebben vagy a további könyvtári rendtartásokban ? „Minden felállítás jó, melly szerint a' kívánt könyvet bizton és hamar meg lehet találni; legjobb az, melly egyszersmind némi áttekintést is engedi a' külön szakoknak" (IV. fej. 16. paragrafus). Mi más volna ez, mint a szabadpolcos felállítás előrelátása? Az V. fejezet 37. paragrafusa a gyarapítás forrásai között már szerepelteti a könyvcserét. „Felütő munkák [azaz referenszkönyvek], mikre a' helyben dolgozásra folytonos szükség van, ki nem adathatnak a' könyvtárból. így a ritka munkák sem... és végre a kéziratok" (VI. fej. 44. paragrafus). Az 1870. évi Almanach közli az alapszabályokat és az ügyrendet, ebben olvasható, hogy „A kör négyszegítését, a szög háromfelé metszését és örök mozgony feltalálását előadó értekezések vizsgálatlanul visszautasíttatnak" (5. fej. Elegy. 161.). Az 1876-os Almanach szerint ,,.. .megengedtetik, hogy az olvasó egymásután több különböző munkákat is kaphasson. De tervetlen puszta kapkodást eláruló követelések visszautasittathatnak (VI. fej. Könyvtári Szabályok. 7. paragrafus - a szerző kiemelése). „A tisztviselők és szolgák kötelesek minden olvasóval udvariasan bánni, óhajtásaikat a szabályok határai között készséggel teljesíteni; viszont az olvasóktól is ezek irányában illedelmes viselet váratik" (11. paragrafus - a szerző kiemelése). Fentiek csak ízelítőül szolgálnak egyfelől ahhoz, hogy az Akadémia mennyire foglalkozott könyvtárával, másfelől, hogy mindezt nem csak a kor színvonalán, hanem máig érvényes szellemiségben tette. A Könyvtári Bizottság 1865-ben alakult meg Toldy elnökletével és olyan tagjai voltak, mint Arany János, Jedlik Ányos, Hunfalvy Pál, Budenz József. A Könyvtári Bizottág jelenleg is működik, a kialakult akadémiai gyakorlat szerint az osztályok akadémikus képviselői és néhány könyvtári munkatárs részvételével. A közelmúltban elhunyt Ligeti Lajos világhírű orientalista bizottsági elnök utódaként Király István akadémikus vette át az elnökletet, társelnökök Márta Ferenc, az MTA alelnöke és jelen sorok szerzője. Néhány név a bizottság tagjai közül: Garas Klára, Vámos Tibor, az MTA tagjai, Csapodi Csaba, az irodalomtudomány doktora, Braun Tibor, a kémiai tudomány doktora, Vekerdi László tudománytörténész. A könyvtár állománya kezdetben adományokból és a kiadványcseréből épült. Gyűjtőkörét először 1869-ben Eötvös József kultuszminisztersége idején határozták meg. A későbbi évtizedekben sokat változott, egy sajátossága megmaradt, nevezetesen: az alapjaiban humán tudományi rendeltetésű könyvtár - hiszen anyaintézményéhez hasonlóan a magyar nyelvnek a tudományok ápolására történő alkalmazását volt hivatott elősegíteni - kezdettől jelentős természettudományi művekkel is gyarapodott a kiadvány csere révén. A külföldi tudós társaságok ugyanis, amelyek rendeltetésüknél fogva általános tudományos jellegűek voltak, a 19. század első felétől már küldeni kezdték általános és természettudományi kiadványaikat. így alakult ki egy páratlan „academica gyűjtemény", amelyben több évszázadra visszamenően tudós társasági sorozatok („Abhandlungen...", „Proceedings...", „Comptesrendus...", „Vesztnik...") találhatók. A kiadványcsere mindmáig egyik fő éltetője az állománygyarapításnak, a könyvek mintegy 65, a folyóiratok körülbelül 85 százaléka érkezik cserében. E jelentős cseretevékenység egyaránt tudománypolitikai és gazdasági jelentőségű. 80-90 országban 1500-1600 körülire tehető a könyvtár cserekapcsolatainak száma. Az állomány csaknem kétmillió könyvtári egység, az ország második legnagyobbjának 21