Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)
"A haza összes polgárainak a használatára"
Új épületében készül az Akadémia könyvtára történelmének új lapjait írni 1988. november 3-án, a tudományos és kulturális élet számos képviselőjének részvételével felavatták az MTA könyvtárának székházát. Beszédet mondott Berend T. Iván, az MTA elnöke, Pozsgay Imre államminiszter, Láng István, az MTA főtitkára és Rózsa György főigazgató. Bitskey Tibor elszavalta Vörösmarty „Gondolatok a könyvtárban" című költeményét, amelyet 1844-ben, az első akadémiai könyvtáravatás alkalmára írt. A Telekiek alapítványától a 21. század könyvtára felé vezető úton fordulópont az Akadémiai Könyvtár önálló székházának megteremtése. A könyvtárat gróf Teleki József, a Tudós Társaság első elölülőjének 1826-ban kelt alapítólevele „a haza összes polgárainak a használatára" szánta. Mint Akadémiánk legrégibb és a felszabadulásig egyetlen tudományos intézete, az anyaintézménnyel együtt a magyar tudományosság és művelődés folyamatosságának, nemzetközi jelenlétének egyik letéteményese. Az 1833-ban indult nemzetközi kiadványcsere-kapcsolatok egyben az Akadémia külföldi bemutatkozását is szolgálták. Az utóbbi évtizedekben a könyvtár kapcsolatai tovább bővültek és színesedtek, mivel az Akadémia bekapcsolódott a nemzetközi könyvtári és információs programokba, ideértve a számítógépesítést is. A csaknem kétmilliós állomány a világkultúra évszázadainak javát fogja át kéziratok, ősnyomtatványok, régi és ritka könyvek, tudományos monográfiák és folyóiratok, mikromásolatok, lézeroptikai lemezek (CD-ROM) és mágnesszalagok formájában. A könyvtár 1844. december 23-án történt megnyitásáról így emlékezett meg az egyik korabeli újság, a Jelenkor: „Valódi örömünnep volt ránk nézve e' tekintetben a' magyar akadémia könyvtár megnyitása..." A könyvtár történetének első szakasza egybeesik a reformkor törekvéseivel, az új könyvtárépület megteremtése pedig a mai reformkorral. A rossz kezdet szerencsés folytatása A Könyvtáros volt az a folyóirat, amelyik az új könyvtárépület felépítésének kudarcáról szóló „nekrológ"-ot közlésre vállalta (a Lloydpalota helyén, a Roosevelt téren tervezett épületről van szó, s a cikk „Utóhang az Akadémiai Könyvtár épülettervéhez" címmel jelent meg az 1972/7. számban). A folyóirat „merszét" 15 év távlatából is nagyra értékelem. Az említett cikk a következőképpen záródott: „.. .új épületének problémáját más formában újra napirendre tűzi, és talán kevésbé igényes, de gazdaságilag reálisabb keretekben megoldást is talál rá". Nos, lássuk milyen is lett „a reálisabb megoldás", vágjunk a közepébe, milyen és mit tud az új épület? Az MTA könyvtárának székháza az Akadémia 1863 és 1865 között épült egykori lakóházának, az Akadémia utca-Arany János utcaSzéchenyi rakpart által határolt ún. akadémiai bérház-épület átépítésével valósult meg. A lakóház téglafalazatú, dongaboltozatú, illetve helyenként vasbeton födémű épületét kellett szerkezetileg átépíteni úgy, hogy korszerű könyvtárrá váljon. Az épület eredeti homlokzatát, külső és udvari főfalait, valamint a műemlék hangulatú lépcsőházat (Ybl-tervezése), a csatlakozó keresztfolyosókat megtartva, sikerült kialakítani az új könyvtár nyolcszintes épületét, amiből kettő pinceszintként helyezkedik el. Az utóbbiakban, valamint a földszinten, illetve a magasföldszinten helyezkednek el a 18 ezer polcfolyóméter befogadású raktárak, köztük két tömörraktári szint. A raktárszinteket és az első emeleti olvasótermet négy felvonó kapcsolja össze. Az olvasóterem az 1. emeleten a Széchenyi rakparttól az Akadémia utcáig egyetlen teret alkot (szükségből erény lett), magába foglalva a beépített udvarokat is, ahol a különböző ka19