Fekete Gézáné: Az Akadémia 1831–1858 között alapított jutalomtételei és előzményei (A MTAK közleményei 21. Budapest, 1988)

I. Előzmények. A Marczibányi-küldöttség által kezelt alapítványok 1815–1845

16 albizottságokat, hogy a bírálatra kiadott dolgozatokról legkésőbb fél év alatt mondjanak véleményt. A Marczibányi-bizottság működésében újabb több éves szünet következett. Feltehetően a sikerteleség miatt Cziráky gróf 1839-ben lemondott elnöki tisztéről. Utódja Majláth György lett, aki megpróbálta a Marczibányi-küldöttség által kezelt alapítványi ügyeket rendezni. Az 1841. febr. 14-i ülésre

1

7 összefoglaló jelentés készült az ez idáig kihirdetett pályakérdések helyzetéről, de érdemben a helyzet továbbra is változatlan maradt. Majláth Györgynek sem sikerült a Marczibányi-bizottság munkáját a holtpontról kilendíteni, így a sikertelenséget látva 1845 elején az elnöki tiszt alóli felmentését kérte a nádortól. A lemondást a nádor elfogadta, s az elnöki tisztre Teleki Józsefet, a Tudós Társaság elnökét nevezte ki, gondolva e megbízatással arra is, hogy esetleg a Tudós Társaság és a bizottság között gyümölcsöző kapcsolat jöhet létre. Az események során a Marczibányi család is arra a következtetésre jutott, hogy a bizottság már nem képes az alapító szándékának végrehajtását biztosítani, s felvetik annak a lehetőségét, hogy a jutalomkérdések ügyét a Tudós Társaság hatáskörébe tennék át. Az 1845.jún. 10-én összeült Pest vármegye közgyűlése határozatilag ki is mondta az alapítvány átadását.

1

8 E döntés értelmében fordult Marczibányi Lajos a család nevében a Tudós Társasághoz azzal a javaslattal,

1

9 hogy Pest vármegye lemond az alapítvány kezeléséről a Tudós Társaság javára. Marczibányi Lajos indítványát az Akadémia kész volt elfogadni, biztosítva azt, hogy az alapítványt a jövőben is az alapító neve alatt, a család befolyásával fogják kezelni. A Marczibányi-bizottság ezzel — 25 éves fennállása után — feloszlott, az alapítványra vonatkozó iratanyag átkerült a Tudós Társasághoz — mely jelenleg az MTA Könyvtár Kézirattárában a K 1240:1—234 jelzetet viseli —, s ezzel egyidejűleg a Marczibányi-féle jutalmazási ügyek az Akadémia jutalomügyeinek részévé váltak. Az 1845. júl. 7-i akadémiai kisgyűlés Schedius Lajos elnökletével Fáy András, Bajza József, Döbrentei Gábor, Schedel Ferenc, Vállas Antal akadémiai tagokat megbízta a Marczibányi-bizottság iratanyagának az átvizsgálásával, a függőben lévő, még el nem bírált pályaművek sorsának kiderítésével és felkérte őket az átvett alapítványokkal kapcsolatos javaslattételre. A bizottság megfelelő előkészítő munkájának és javaslatának alapján végső döntésre az ügyben az 1845. évi akadémiai nagygyűlésen került sor, ez az a határkő, amikor a Marczibányi-jutalmak ténylegesen akadémiai jutalmakká léptek elő. A XVI. nagygyűlés 1845. nov. 12-i ülése,

2

0 az 1845.nov. 16-i igazgatótanácsi ülés

2

1 a Marczibányiküldöttség kezeléséből, átvett alapítványi pénzekből három jutalom

2

2 kiadását határozta el. A Marczibányi-alapítvány pénzéből két jutalmat hoztak létre, az 50 aranyból 17 K 1240:199 18 RAL 44/1845 19 K1240:231 20 Ngy.Jk. 1845 .XI. 124 ülés 21 Igt.Jk. 1845 .XI. 16-i ülés 22 K 1240:233