Fekete Gézáné: Az Akadémia 1831–1858 között alapított jutalomtételei és előzményei (A MTAK közleményei 21. Budapest, 1988)
I. Előzmények. A Marczibányi-küldöttség által kezelt alapítványok 1815–1845
17 álló Marczibányi-nagyjutalmat (később Marczibányi-mellékjutalomnak nevezik), amelyet az a magyar nyelven írt munka fogja megkapni, mely az Akadémia évi nagyjutalmát elnyert művet "becsben leginkább megközelíti". Ehhez járult minden második évben a 30 aranyból álló Marczibányi-jutalomkérdés, melyet nyelvtudományi jutalomkérdések helyes megfejtői nyernek el. Harmadszorra a Vitéz-alapítványból egy 30 aranyból álló jutalom létesítésére került sor, másodévenként váltva egy irodalomtörténeti, történeti (egyház- és világtörténet, statisztika, érmészet, régészet) vagy természettudományi (állattan, növénytan, ásványtan, gazdászat) kérdés megfejtésére. Ezek ajutalmak is az Akadémia eddigi jutalmaival együtt az akadémiai közgyűlésen kerültek kihirdetésre. 2 3 Az Akadémiának a Marczibányi-féle jutalmakkal kapcsolatos határozatát a nádor is egyetértőleg jóváhagyta az 1845. nov. 24-én kelt levelében 2 Az Akadémia a vállalt kötelezettségének megfelelően rendezni kívánta a függőben lévő jutalomtételek ügyét. Az 1845. évi nagygyűlésen az 1828-tól ki nem adott Marczibányi-nagyjutalommal kapcsolatban az a döntés született, hogy a jutalmat csak az 1828—1830. években megjelent munkának ítélik oda, tekintettel arra, hogy a Tudós Társaság 1831-től már évente odaítélte az akadémiai nagyjutalmat a magyar nyelven megírt legjobb munkának. A Marczibányi-díjat visszamenőlegesen 1828-ra Czuczor Gergely, 1829-re Balásházy János és 1830-ra Széchenyi István nyerte el. Az 1834 óta, illetve az azt megelőző évekből való függőben maradt pályakérdések rendezése már nehezebb feladat elé állította az Akadémiát. Egyes díjat nyert, de még kiadásra váró kéziratok elvesztek, más még el nem bírált dolgozatok — ezen hosszú idő alatt a bírálóknál szétszóródva — nagy részének nyoma veszett, így a dolgozatok egy része nem is kerülhetett elbírálásra. A titoknok az elveszett, a függőben maradt pályázatok felderítése ügyében levélben kereste meg a volt Marczibányi-küldöttségből Horvát Istvánt, majd Sárközy Lőrinc főjegyzőt, de ez az akció negatív eredménnyel zárult, az elveszett kéziratok lelőhelyére nem derült fény. 2 5 Továbbá a kihirdetett kérdések közül számos pályázat eredménytelen maradt. Az elbírálásra váró dolgozatok közül több megfelelő színvonal hiányában nem nyerte el a jutalmat, így a bíráló bizottság tényleges döntési lehetősége az elmaradt jutalomkérdések ügyében a minimumra korlátozódott. Ezzel az átvett Marczibányi-alapítványi ügyek lezárultak, s a továbbiakban az Akadémia 1831-től kialakult jutalmazási rendszerében élt tovább. 23 A M.T.T. munkálkodásai. Névkönyv, 1847. 66-68.p. 24 RAL 11/1845 25 RAL 88/1845, RAL 123/1845, RAL 74/1846
