Fráter Jánosné: Az MTA könyvtári bizottságának iratai, 1866–1949 (A MTAK közleményei 20. Budapest, 1988)

A Könyvtári Bizottság iratai 1866-1949

19 károsodhatnék, vizsgálná meg; különösen hogy a titoknoki kiadónak (expeditor) hiva­talbaléptekor adott elnöki utasítást megolvasva, amennyiben ezt, a könyvek kezelése tárgyában, az ellenőrködést illetőleg hiányosnak találná, hozzon javaslatba módosítást; a könyveknek a k.bizottság előbbi jelentésében panaszolt silányabb fűzést vizsgálja meg; s általában szerezzen tudomást arról, nem történt-e az Akadémiának az eddigi kezelés alatt valami kára: szerencséje van jelentését a következőkben terjeszteni elé. A küldöttség mindenek előtt azon elnöki utasítással ismerkedett meg, mely a titok­noki hivatal rendezését illetőleg, 1865. február 3-án, gróf Dessewffy Emil elhányt elnök által, Méltóságod, Csengery Antal akad.jegyző és Arany János újonnan választott titok­nokkal történt közös megállapodás után adatott ki, és úgy találta, hogy ez utasítás sza­bályai általában célszerűek; s a mint a hivatalt javítnoki és kiadói osztályra különzi, az elsőnek a nyomás alatti, a másodiknak a nyomdából kikerült könyvekkel lévén ügye, megfelel a jó rend, és munkafelosztás kívánalmának. Miután az ezen utasításban a kiadó által vezetni kellett könyvek egy részét (melyek különben jelen vizsgálatnak körébe nem is tartoznak) mint az Igtató, Kiadó,'Utalványkönyv többnyire maga a titoknok vezeti: a küldöttség azon könyvek megtekintésére szorítkozott, melyeket a kiadó, Takács, a bel­és külföldi tagoknak, egyesületeknek stb. járó könyvekről visz, s azokat az utasításnak megfelelőleg, rendben találta. Minden társulat vagy egyes tag részére külön lap van nyit­va, hová a neki járó könyvek címei beiratnak, az elküldés szintén; helybeliek a vételt alá­írással bizonyítják; vidékiek, vagy külföldiek részéről a vevény visszaérkezte pontosan följegyeztetik. De panasz van az akadémiai könyvárus ellen, ki a szállítás végett hozzá küldött könyveket, dacára az Akadémia e részben ismételve történt határozatainak, most is sokáig elheverteti. Ami már a könyvek befűzése iránti panaszokat illeti: a küldöttség tisztába kívánt jőni először is azzal, mi módon ment át a fűzési munka az előbbi könyvkötő kezéből Takács kiadó kezébe. A titoknok által előkeresett iratokból kiderült, hogy 1865. ápr. 11-én Takács István folyamodást adott be az akadémia elhűnyt elnökéhez, kérve, Ijogy miután csekély fizetéséből családostul nem élhet, engedtessék át neki az intézet köny­veinek befűzése. Gr. Dessewffy erre tett határozatában a titoknokot és a jegyzőt bízta meg véleményadással. Ennek ellenére a gróf 1865. jún. 22-én kelt levelében, már azt tudatja a titoknokkal, hogy „Takácsnak az akadémiai kiadványok bekötésének meg­kezdhetését megengedte", amint ezt, a titoknok nyilatkozata szerint, mind ez utóbbi­nak, mind Takácsnak, ugyanakkor szóval is megmondotta. E szerint a kiadó az ettől fogva megjelent munkákat nem hagyta többé Dobocsányinak befűzni, hanem lakására vitette. Azonban Tóth Lőrinc pénztárnok Dobocsányi könyvkötőnek egy nála lévő fo­lyamodványát mutatott elő, mely szerint az elhúnyt gróf elnök 1865. aug. 26-án tett határozatában, a panasz megvizsgálására Arany János, Tóth Lőrinc, Csengery Antal ren­des tagokat oly módon küldi ki, hogy ha Dobocsányi előadását igaznak találják, neki a könyvfűzést adják vissza. E vizsgálat, mivel a hátirat lappangott, mind ez ideig nem történt meg. Ami a nyomdából kijövő példányok ellenőrzését illeti addig a pontig, midőn könyv­árushoz, expeditióba vagy raktárba kerülnek; tehát a befűzés és átadás körüli ellenőrzés erre nézve következőket találta. A fönemlített Utasítás e részben azt rendeli, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom