Fráter Jánosné: Az MTA könyvtári bizottságának iratai, 1866–1949 (A MTAK közleményei 20. Budapest, 1988)

A Könyvtári Bizottság iratai 1866-1949

20 könyvkötőnél álljon egy könyv, melybe följegyeztessék; mikor, hány példányt vett át valamely kötetből a nyomda részéről; s befűzve mikor, mennyit adott át a titoknoki hivatalnak, vagy az akadémiai könyvárusnak. E könyv azonban már Dobocsányi idejében sem volt pontosan vezethető, mivel a nyomtatványokat nem kötet- vagy füzetenkint, hanem ívenkint vette át a nyomdából, hogy a behajtási stb. munkával addig is haladjon, míg a következő ívek sajtó alatt vannak. Takács pedig a nyomdából nyugtatvány mellett egyszerre 6—10 ívet vévén át a példányokból, amint mondja, egyenesen lakására szokta vitetni, hol saját maga felügyelése alatt köti vagy kötteti. A befűzött példányok átadását sem lehet ellenőrzés nélkülinek mondani, jóllehet maga Takács mint könyvkötő, Takácsnak mint kiadónak adja által: amennyiben az Utasítás szerint, a főjavítnok (Sasku) egy külön könyvet vezet, melybe minden megjelent munka címe, kötete, füzete, példányszáma, megjelenési ideje beiratik; mely példányszámról tehát a kiadó felelős. E könyvet megtekintve rendben találtuk. Az eddig haladt vizsgálatban a küldöttség nem talált okot arra nézve, hogy egy hoszszadalmas és fáradságos munkálatba kezdjen, t.i. hogy az Akadémia kiadványainak öszszes példányait: mi van a helybeli s vidéki könyvárusoknál, mennyi expediáltatott a tagoknak s intézeteknek, mennyi költ el, és mi van a raktárban? — leitárolja. E munka a főjavítnok által vezetett X. számú könyv, a kiadó által vitt expeditionális könyvek és Eggenberger könyvének a raktári példányokkal összevetése által, mindenkor biztosan végrehajtható. Ami a fűzés minősége iránti panaszt illeti: a küldöttség többsége a Takács által fűzőitek és a Dobocsányi készítménye között, annak hátrányára, valami szembetűnő és lényeges különbséget nem vett észre. A folyó évi almanachra történt leginkább hivatkozás, mint amely dísztelenül van körül vágva: de miután egyéb füzetek nem gyalultainak körül, ezt az almanachnál is meg lehet tiltani; a hiba nem olyan általános, hogy azzal az összes fűzés minőségét el lehetne ítélni. Mindazáltal a küldöttség, járulva a Méltóságod és a Könyvtári Bizottság által elvül kimondott határozathoz, hogy a könyvek befűzése s ugyanazok raktári kezelése egy személynél nem maradhat; másfelől pedig rövidíteni óhajtván az utat, egyszerűsíteni a felelősséget, melyen keresztül a nyomtatványok a nyomdából az Akadémia kezelése alá jutnak; javaslatképp előterjeszti: szólíttassék fel az Akadémia nyomdásza, elvállalná-e, és minő feltételek alatt, hogy a könyvek fűzését is, saját felelőssége alatt, ő eszközöltesse, úgy hogy az Akadémiának a már befűzött példányokat adja által. Végre a többször említett elnöki Utasításra nézve, mely általában célszerűnek mondható, megjegyzi a küldöttség, hogy annak egy pontja, mely szerint a raktárban fiókos szekrények lettek volna feállítandók, minden külföldi intézetnek, tagnak stb. külön szekrény, hová a nekik expeditiora szánt könyvek bedobassanak és az elküldés idejéig őriztessenek, - nincs foganatba véve. Az Akadémia nem készíttetett ily szekrényeket, de helye sem volna, miután a kiadónak raktári helyiség csak ideiglenesen adatott, honnan már sürgetik kiköltözését. A küldöttség véleménye szerint, ez a fiókok szerinti osztályozás egészen fölösleges is; miután a kiadó könyvében minden egyes intézet lapjára beiratik cím szerint, a neki járó könyvilleték, s annak során mindig lehet expediálni. Azonban kívánatos, hogy az Akadémia nyomtatványai számára, itt az épület-