F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
A debreceni "arany ember"
54 A kiállítás anyagát országok szerint, azon belül pedig 4 szekció és 35 osztály rendjében mutatták be. Az első szekcióba tartoztak az ércek, kémiai anyagok, étel-ital alapanyagok, az iparban felhasznált állati és növényi anyagok. A második a gépek szekciója volt, ezen belül a közlekedés, az ipar, a mezegazdaság, a kertészet, az építészet, a katonai és hajózási gépek, valamint a tudományban használt gépek, a fotográfia és az órásmesterség, hangszerek és sebészeti eszközök alkottak külön osztályokat. A harmadik szekció a pamutból, gyapjúból, bőrből, papírból, fémből és kerámiából készült tárgyakat, tanszereket, bútorokat, s végül a negyedik szekció az építészet, a festészet, a grafika és a szobrászat alkotásait mutatta be. A magyar kiállítás általában sikert aratott. A már idézett Balázs Sándor szerint "komoly egyszerűség és méltóság" jellemezte, "mint az egy gyászoló nemzethez illik. " Többen kifogásolták ugyan, — s nemcsak magyarok — hogy Ausztria a birodalom többi országának aránytalanul csekély teret engedett: "A legkisebb állomocskák nevei és címerei is ott pompáznak, csupán csak Hungáriát és a kettős keresztet keresték hasztalanul Isten tudja miért könnybe lábadt szemeink. .. Végül azonban mégis csak feltalálták a kedves színeket [... ] melyek [...] fennhangon hirdetik, hogy az árnyak dacára Magyarország van!" Hasonlóképpen vélekedett a Times is: "Három nagy zászló, veres, fehér és zöld a látogató figyelmét két kis mellékosztályra irányozza, melyek bejáratánál Magyarország címere az útmutató. Roppant aránytalanság!" A magyar művészetet számos művész: Székely Bertalan, Than Mór, Molnár József, Orlai Petrics Soma, Ligeti Antal, Markó Károly, Lotz Károly, Vandrák Károly és Brodszky Sándor, a szobrászatot egyedül Dunajszky László, az építészetet pedig a készülő akadémiai palota Henszlmann, Gerster és Frey által készített tervei képviselték. Jankó Vince 76 színes fotográfián mutatta be az ország különböző vidékeinek népviseletét (a fotográfia — új iparág lévén — hangsúlyozottan kiemelt helyet kapott a kiállításon). A magyar ipart órák, fegyverek, ékszerek, ruhák, bundák, kalapok, zongorák és a herendi porcelán képviselte, az ország azonban főleg nyerstermékeivel, boraival, dohányával és lisztjével keltett feltűnést. Csanak József hazatérése után az István gőzmalomban a választmány előtt tartott beszámolójában is kitért arra a tapasztalatára, hogy a greenwichi katonai menhely lakói számára ugyanabból a lisztből sütnek, mint bárki másnak, vagyis hogy Angliában nem ismernek sokféle lisztet. Nem csoda hát, hogy más kiállítók mellett a debreceni István-malom nem is egy, de két arányérmet kapott: a Hl. szekció A. alosztályában "jeles lisztjéért", a B. alosztályban pedig "árpadaráért", ahogy a Pesti Naplóban július 19-én a jutalmazottakról szóló hivatalos közleményben olvasható. A díjkiosztás július 11-én volt, s bár magukat az érmeket csak a kiállítás végén adták át, a kitüntetés tényét a díjazott áruk fölé azonnal kiírták. Az érem (14.kép) meglehetősen zsúfolt kompozíció volt, egyik oldalán Britannia alakja előtt fekvő oroszlán, két térdelő nőalak, kezében a mezőgazdaság és az ipar termékeivel, egy álló harmadik pedig kezét egy gépen nyugtatja.
