F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

A debreceni "arany ember"

55 Britannia mögött három további nőalak a festészet, a szobrászat és az építészet jelképe. Az érem hátlapján cserág: "Londini 1862 Honoris Causa" felirattal. A díjazott nevét utólag vésték az éremre. Készült a kiállításra egy másik, kisebb érem is (13.kép), amely nem díj volt, bárki megvásárolhatta emlékül. A Hölgyfutárban korábban, április 13-án megjelent rövid kis hír az István­malom sikerét személyesen Csanak Józsefnek tulajdonította: "Hogy most e tár­sulat oly virágzásnak örvend, azt főleg tisztelt hazánkfia, Csanak József űr fá­radhatatlan buzgalmának köszönheti, kinek egyedül tulajdonítható, hogy e szép jelenű vállalat meg nem bukott." Julius 31-én aztán arról is hírt adott a Hölgyfutár, hogy a két éremmel ki­tüntetett debreceni malom egy londoni vendéglőstől, "ki naponta 60-70.000 em­bernek ad enni", 100 mázsás megrendelést kapott. "íme a kiállításoknak min­denfelé kiterjedő gyakorlati hasznossága" — vonja le a következtetést a cikkíró. A kiállításnak igen nagy sajtóvisszhangja volt Magyarországon. Lapok egész sora közölt cikksorozatokat minden részletéről; több újság és folyóirat a Pesti Hírnökben, az emigráns 48-as belügyminiszter, Szemere Bertalan által írt ter­jedelmes cikkeket kivonatolta. A debreceni Hortobágyban Csanak József úti le­veleinek megjelenése előtt, augusztus 22 és szeptember 12 között napvilágot láttak Csatári Ottó (Telegdi Kovács László ügyvéd, lapszerkesztő) tudósításai is. A kiállításról szóló rövid hírekkel pedig lépten-nyomon találkozunk a saj­tóban. A magyarok angliai fogadtatására a politikai szimpátia erősen rányomta a bélyegét. Az újságok híreiben, beszámolóiban helyet kaptak olyan londoni, de nem közvetlenül a kiállításokkal kapcsolatos tudósítások is, amelyek Ausztria népszerűtlenségéről és a magyarok iránti rokonszenvről tanúskodnak. Ilyen volt pl. a 41. sz. jegyzetben leirt eset, Sutherland hercegné Szózat-szavalata. Az István-gőzmalom számára a londoni világkiállítás nem csak az anyagi fellendülést hozta meg, hanem sikerei nyomán a közügyek iránti felelősség­érzetét is megerősitette. Amikor hazatérése után, az öt évre vállalt igazgató­ság leteltével Csanak József visszavonult a malom ügyeinek irányításától, az új vezetőség 1864. május 24-én kelt, neki készített emlékiratában a követke­zőket írta: "... tanúsítani kívánjuk, hogy Csanak József úr egyéni készsége s önfeláldozásának, üzleti jártassága, ernyedetlen szorgalma, erélyes kitartása, s utánlátásának és fáradhatatlan tevékenységének tulajdonítható kizárólag, hogy nemcsak a társulat ügyeit a végelbukástól megmenteni sikerült, de a társulat üzletei vezetésébe kellő szakavatottsággal célirányos rendszert, odaillő keze­lést és eredményes kereskedelmi szervezetet alkalmazván — ezáltal a társulat ügyvitelét s üzletforgalmát oly kedvező állapotba segélte s emelte föl, hogy míg a részvények után a lehető legkedvezőbb osztalék volt kiadható, ugyanakkor elegendő anyagi eszközöket szolgáltatott a társulatnak avégett, hogy számos emberbaráti köz- és jótékony célokra jelentékeny összegeket ajándékozhatott..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom