F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
A debreceni "arany ember"
53 Imre c. műve — Műszaki nagyjaink 6.köt. Bp. 1986. — 522. lapján látható.) Hogy elkerüljék a tolongást, az egy alkalomra szőlő jegy ára az első időben 1 font volt, ezt utóbb 10, majd 5 schillingre szállították le. Később pedig szombatonként 5, hétköznap 2 schilling 6 pennyt kellett alkalmanként fizetni. Ez lehetett a fő oka annak, hogy Csanak József és két társa, Várady-Szabó Kálmán, sógorának legidősebb fia és egykori főnöke, Nagy József csak később, augusztus folyamán utazott Londonba. Várady-Szabó Lajos már valamivel korábban megjárta a kiállítást. Persze nem ők voltak az egyedüli magyarok, akik a világkiállítást felkeresték. A lapok már 1862 tavaszán hirdetéseket közöltek Bécs-MünchenStuttgart-Párizs útvonalon Londonba, onnan pedig Belgiumon és Északnémetországon át haza teendő társasutazásról, de aligha jelentkezhettek rá sokan, mert az eredetileg 300 forintos utazás árát néhány héttel később már 150 forintra leszállították. Az érdektelenség fő oka nyilván elsősorban a pénztelenség volt. Pedig nemcsak Csanak József írja már útja elején, első levelében, milyen fontos lenne, hogy mindenki utazzék és megismerje a világot. Balázs Sándor, Az Ország Tükre 1862. július 1-i számában megjelent "Az 1862-iki londoni általános világkiállítás" címűcikksorozatában hasonlóképpen vélekedik: "Vajha mentül több hazánkfia használná fel az alkalmat a Londonba utazásra s általában az utazásra. Ez most aránylag csekély idő és pénzbe kerül, s az utazás tapasztalataira talán semmi más népnek annyira szüksége nincs, mint a magyarnak. Hogy miért? megérzendi és megtudandja ott, hol a művelt népek nagyságát, tevékenységét és gyakorlati életnézetét lesz alkalma bámulnia. Az ilyen keserű igazságokat legjobb, ha maga mondja meg az ember magának. Ekkor csak önmagára haragszik meg, s vajha minden magyar ember megharagudnék." Rónay Jácint, a szabadságharc tábori papja londoni emigránsként írt naplójában többször is említi a látogatására érkezett magyar vendégek csoportjait. A világkiállítás jő alkalom lehetett az angliai emigrációval való találkozásra. Csanak Józsefékről is tudjuk, hogy a levelekben említett, akkor megismert személyiségeken kívül, mint Juhász József ezredes és Szerelmey Miklós, felkeresték emigrációban élő ismerőseiket, pl. Kmetty György tábornoknál voltak ebéden, akinek testvére, Kmetty Pál debreceni tisztiorvos Csanak József barátja volt. Sokáig nem dőlt el, résztvegyen-e Magyarország egyáltalán a kiállításon. Akadtak, akik sérelmesnek érezték, hogy az ország Ausztriával együtt szerepeljen, végül mégis pozitív döntés született s az osztrák birodalmi rendezőbizottságban Waldstein János és Széchenyi Ödön képviselte Magyarországot. A Times véleménye szerint: "Magyarország eleinte egészen távol akart maradni a kiállítástól, de végre belátta, hogy ez aléltságról tanúskodnék, s hogy méltóbb minden akadályokkal és nehézségekkel megküzdeni, s a mennyire lehetséges, azokat legyőzni. Köszönet a résztvevők kitartásának, az épületben mégis van magyar osztály és megérdemli a figyelmet, melyben a közönség részesíti" — ahogy a cikket az Ország Tíikre 1862. július 1-i száma idézi.
