F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
A debreceni "arany ember"
52 masabb lényével a kereskedelmi igazgatást vállalta el. Bécsből hívott a malomba könyvelőt, akit utóbb saját üzletébe is bevett társnak, s vele együtt mindinkább a nemzetközi piacra irányította a figyelmét. A malom az 1862-es londoni világkiállításon összes termékeivel részt vett, mégpedig Csanak József ötlete nyomán — leveleiből is látható, hogy a kiállítás külső képe, a kiállított áruk elhelyezése is élénken foglalkoztatta, — debreceni mesterek által külön e célra készített szekrényekben helyezte el őket. Az eredmény — bár erről a levelekben egy szó sem olvasható, hiszen nyilvánvalóan mindenki tudott róla, — két aranyérem lett, s a malom már ott, Londonban nagyobb megrendelést kapott. A liverpooli ügynökség ettől fogva mintegy fél évszázadon át jelentékeny üzletet biztosított számára, ugyanakkor kiépültek a svájci, németországi, ausztriai, sőt a tengerentúli, argentínai kapcsolatok is: megnyílt előtte a nemzetközi piac. A londoni világkiállítás a kor egyik nagy eseménye volt. Az első világkiállítást, melyet ugyancsak Londonban, magánvállalkozásként rendeztek 1851-ben, Albert herceg, Viktória királynő férje kezdeményezte és mozgatta. A maga idejében óriási reményeket keltett, legvérmesebb hívei a béke új korszakát, az emberiség testvéri összefogását, a szabadság, egyenlőség és testvériség megvalósulását, új aranykor kezdetét remélték tőle. A minden korábbinál nagyobb nyilvánosság valóban új lendületet adott az ipar fejlődésének, s következésképpen a kereskedelemnek is. A kiállítás fényét emelte a Hyde Parkban felépült, vasból és üvegből készült "kristálypalota", amelyet a kiállítás után lebontottak s Londontól nem messze, Sydenhamban állítottak fel újra. A második kiállításra Párizsban került sor, a harmadik színhelye 1862-ben ismét London lett. Az első kiállítás (11-12. kép) tiszta nyereségéből megvett, s a pesti Nemzeti Múzeum telkének nyolcszorosát kitevő területen kupolás csarnokot emeltek Fowke tervei szerint. Az 1851-es kiállítás 6 millió látogatójával szemben ezúttal 11 millióra számítottak, ezért az új épület tervezésénél — amelyet állandónak szántak, s amely a 2. világháborúban pusztult el, — a méret volt a legfontosabb szempont, nem a technikai bravúr, így a vas és az üveg mellett márványborítású téglafalak alkották az épületet, amelyek a világ legnagyobb kupoláját hordozták. Voltak, akik gyönyörűnek találták a palotát, másoknak nem tetszett, dr. Tőkés, a Vasárnapi Újság cikkírója pl. a lap május 4-iki számában a következőképpen vélekedett róla: "Mi tűrés-tagadás benne, bizony esetlen jószág ez az úgynevezett palota. Egy kővé meredt, valóságos angol nyárspolgár." A megnyitó fényes külsőségek között zajlott le. Jelen volt Cambridge hercege és Palmerstoneminiszterelnök. Viktória királynő nem vett részt az ünnepségen, mivel férje, Albert herceg néhány hónappal azelőtt meghalt (ezért szó volt róla, hogy egy évvel elhalasztják az egész kiállítást), a canterbury érsek imát mondott, elhangzott Tennyson ez alkalomra írt ódája, felcsendült Meyerbeer és Auber zenéje — Verdi is küldött egy dalt, de nem fogadták el. A megnyitón azok vehettek részt, akik az egész idényre szóló, 5 font 5 schillingbe kerülő belépőjegyet megvásárolták. (A belépőjegy képe Pékár Zsuzsa — Pénzes István: Pékár
