F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
Úti levelek
29 mentünk fel, látni, hogy ki legyen most a harangozó, és megvan-e még a nagyharang? Ott roppant magasságból egész Páris tárult el előttünk. Megnéztük az igazságügyi palotát, a Hotel Chlyniket, melynek egyrésze még a rómaiak idejéből fenntartatott rom, nagybecsű és számú régiségekkel, a Luxemburg palota fényes belsejét, este pedig a Pőre Lachaise temető nagyszerű és temérdek síremlékeit, melyek létezését csak az teszi megfoghatóvá, hogy Párisban vagyunk. Az este többi részét a Chátelet színházban töltöttük egész éjfélig időzve, mert nem remélem, hogy valaha még lássak oly gépezetet és diszítményt, mint aminő itt van, azonkívül nevezetes e színházban a világítás is, melynek lángjai el vannak takarva. [ 70] De ha csak neveit akarnám is leírni az itt látott nevezetességeknek, hosszúra terjednének soraim. Csak egy-két élményemet említem meg. A bois de Boulogne, melybe szept. 3-kán mentünk, hajdan erdő volt, most is az ugyan, de egész kiterjedésében díszkertté alakított. Még pedig milyen díszkertté? azt le nem írhatom, mert csak arasznyi tért sem tudok otthon körültünk olyat, amihez hasonlíthassak. — Nagyon élvezetes itt az állat- és növény honosítási telep, melyben mint hazánkban lévőket két túzokot, egy tehenet, egy bikát és siringa jósikaeana transilvanicát találtunk, de mely utolsónak a felirat szerint már a neve is acclimatizálva van, mert siringa josikoeának neveztetik. [71] Megemlítem a fegyvertárt, melyben Báthory István lengyel király kardjára figyelmeztettek; s egy marhavágó intézetet, melyben az a legnevezetesebb, hogy benn van a városban, mit csak azon nagy tisztaság tesz megfoghatóvá, mely itt a kezelésnél uralkodik. Megnéztük végre Nap oleon sí rj át . Nem írhatom e két szót eléggé nagy betűkkel, hogy ezáltal némi sejtelmet nyújthassak azon nagy dolog felől, mely e sír létrehozásánál történt. Mit el nem követtek egy halandó ember emléke megörökítésére! oly király alatt, kinek ez a dolog nem lehetett Ínyére. [72] Most itt vagyok a Schweizban, miután láttam az emberi kéz nagy munkáit, eljöttem bámulni a természetét. Freiburg, 1862. szept. 7. Nem lehet, hogy azon meghatottságban, mely rajtam uralkodik, neked ne írjak; nem lehet, hogy nyom nélkül elveszni hagyjam, s veled ne közöljem azon rendkívüli élvezetet, melyben most részesültem. — Vannak dolgok, melyek megismerésénél csodálkoznunk kell, hogy mindaddig hírét nem hallottuk. Ilyen dolog a freiburgi orgona. Sokat köszönhetek azon véletlennek, mely Genfben Pu ky úrral [73] összehozott, ő jelölte ki e nevezetességet, mint megnézés és meghallgatásra érdemest.— Most jöttünk a székesegyházból, melynek fődíszét képezi. Az ember most megkövül, majd elolvad, majd ismét könnyez e hangok
