Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

II. Az akadémiai könyvtárosok anyagi helyzetének és munkakörülményeinek alakulása 1831-1949

58 tartása, akik szükség esetén az Írnokok segítségét vették igénybe. A segéd­jegyző fizetéséről már szóltunk, az írnokokra vonatkozóan azt kell megje­gyeznünk, hogy a reformkorban általában napi, vagy havidíjasként dolgozó ír­nokokat alkalmaztak. Az Akadémiánál az volt a gyakorlat, hogy rendszerint havidíjasokat vettek fel és egy idő után, általában egy év múlva, nevezték ki őket. A havidíjas írnok 16 forint 40 krajcárt keresett. A kinevezés után az összeg valamivel emelkedett; évi 200-300 forint körül mozgott. [183] Eh­hez még annyit kell hozzátennünk, hogy az írnokok legtöbbje jogot végzett, hites ügyvéd, valamelyik újság, folyóirat munkatársa, vagy más szabadfog­lalkozásúakból került ki, akik rendszerint mellékfoglalkozásként vállaltak írnoki, másolási munkákat. Az Akadémiánál bizonyos rangot jelentett az ír­noki munka végzése, mert a megüresedett állás betöltésére mindig több je­lentkező közül választhattak. Erre utalt Teleki József is, amikor azt írta Toldynak, hogy alkalmazza a jelentkezőket egymás után két hétre napidíjas­ként, ezalatt kiderül ki alkalmas az állásra.[184] A tisztviselőknél szól­nunk kell még az 1839-ben kinevezett érem- és pénzgyűjtemény őrének Érdy Jánosnak fizetéséről, Ot a szaporodó gyűjtemény katalogizálására, gondozá­sára nevezte ki az Akadémia évi 300 forint tiszteletdíjjal. Amikor a Batthyány-könyvtárak felállítása és rendezése kapcsán, —Toldy Fe­renc önként vállalt könyvtárvezetése mellett — szükségessé vált egy könyv­tári írnok alkalmazása, az 1838 óta a titkári hivatalnál havidíjasként dolgo­zó Varga Somát nevezte ki az elnök 200 forint évdíjért. Varga Soma 1845­ben fizetésemelést kért: "... Ezen fáradságos és nem csupán leírói képes­séget igénylő foglalkozásom miképp teljesítéséről a tek. Társaság érdemdús titoknoka tegyen bizonyságot, kinek előbb útmutatása, majd felügyelete mel­lett dolgozám, mit méltán nyereségemül tekintek. A könyvtárt fennállása óta kezelem és őrzöm, miáltal a tekintetes társaságot könyvtárnokfizetési nevezetes költségrovattól van szerencsém mentesíteni... Kezelem f. évi Jakab nap óta a nyomtatványok raktárát is. Foglalkozásom más természetüknél fogva nemcsak feleletterhesek, de szün­idővel élhetést sem engednek".[185] Az Akadémia méltányolta Varga Soma érdemeit és 1846-tól évi 300 fo­rint dotációban részesítette. Ebből megállapítható az a tény, hogy a könyv­tár felelős gondozójának fizetését nem a Teleki-alapítványból fedezték, ha­nem az Akadémia tőkéjéből. Továbbá ez meghatározó jelentőségű volt a könyv­tárosi státusz kialakulására, amennyiben ettől az időtől kezdve rendszeres gyakorlattá vált az Akadémia költségvetésében a könyvtár fenntartására szánt összeg mellett a könyvtáros illetményének beállítása, illetőleg utalványozá­sa. így nyílt lehetőség arra, hogy — amikor 1848-ban Varga Soma távozása után hirtelen kellett gondoskodni a könyvtár gondozásáról — a 300 forint év­díjért kinevezett utódot, már nem könyvtári írnokként, hanem alkönyvtárnoki címmel nevezték ki Repiczky János személyében. A Teleki-család által el sernek 1851-ben kinevezett főkönyvtáros, Hunfalvy Pál fizetése az első években az alapítványból 300 forint. Nincs adatunk arra

Next

/
Oldalképek
Tartalom