Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Levelek
53 14. Stettner György — Fábián Gábornak Duka Március' 16d. 1824. Kedves Barátom Gábor! A' 16d Februáriusi levelemre irott válaszodat ugyan, mind e* korig sem vettem; a' lOd. Márciusban küldött leveledet mindazonáltal tegnap előtt csak ugyan kezemhez hozta Zmeskál Ur' kocsisa, a' kostökkel, Aurórákkal, Haramjákkal, 's ezeknek általad készített Bűnlajstromával együtt. Vegyed mind ezekértt szives köszönetemet. Az Aurórák egyikét, Elvirának legelső alkalommal által fogom adni, de addig is anticipato küldöm ezennel köszönetét. A' jelenévi Auróráról halljad ímé véleményemet: Hogyha én érdemdíjt oszthatnék, az első koszorút minden gondolkodás nélkül, Kisfaludy Károlnak nyújtanám Szellőjéért t, 's Viszonlátásáér t de legkiváltkép a' Magányos Sírért t, mellynél édesebb illatú virágfot] Literatúránk mezején nem ismerek. A' második jutalmat Czuczornak adnám, a' Magyarban mind eddig pár nélkül való Époszáér t, mellyben Ossiánnak komoly szelleme fuvall, 's Horvát Endrének erőteljes férjfias nyelve zeng; — csak hogy stylusában, még néhol a' Horvát Endrei praecisio hibázik. A' harmadik koszorú Himfyt illeti Regéjiért t, a' negyedik Horvát Endrét, Török Bálintjáért t. Az eddig említettekhez méltó darabokhoz tartoznak még, Gróf Majláth Sóbányáj i; Szalay' Különféléj e és Sulyosdyj a (melly azonban Tollaginak árnyékába sem ér); a' derék Vörösmarty' édes dalai , (kiből Kazinczyval én is sokat várok); — Kisfaludy Káról' Sonettje i; Berzsenyi' Ódáj a 's Verseghy' Teremtés kép e, jól lehet ezen két utolsó darabban, én ugyan sem Berzsenyit, sem Verseghyt soha' meg nem fogtam volna ismerni. A' több darabok említést is alig érdemlenek; Töltényi Pozsonyja (mellyet a' tavalyi Tudom. Gyűjt. Xld. Kötetében Thaisz mély értelműnek) 's Makáry' Caeciliája (mellyet ugyan ott fellengősnek nevez) előttem érthetetlenek. Kovacsóczy' Novelláji, különösen Iz a, rosszul vannak mind gondolva, mind kivivé, de legrosszabbul, motiválva. Ezt lehet mondani Szép Eszteréről is Szent Miklóssynak, ki az eddig való, 's jelesebben a' tavalyi Hébében tett dolgozásaihozképest, az idei Aurórába küldött darabjaiban magát magához nagyon hasonlatlannak mutatta. Thwrewknek egy kaptára vett Epigrammjai, nem volnának rosszak, de csömört okoz minden jobb gyomrú olvasóban, azon vakmerő magahittsége, melly szerént az Istenek (hanemha ÍSgüptos' egykori szarvas Istenei) közé való felvétetését, magának olly szemtelenül igéri; undorodást, 's elfojthatatlan gyűlölséget gerjeszt pedig azon Literariai Bandítasága, mellynél fogva emeticus Gnómájiban halhatatlan Himfynket, orozva támadta-meg. O a nyomorultt, kontár sőt inas! meri a' Nagy Mestert, — a' templomseprő a' Fő Papot leczkézni! — Egy úttal felforrott epével, hagyd szólljak Schedel' Haramjájiról is, soha én ennél undokabb Literariai Szörnyet (Monstrum Verseghynél) nem láttam; 's olly mocskos pasquílust, a' minő ez mind a* dicsőültt Schillerre, mind kedves Hazánk' gyönyörű nyelvére is, nemis álmadhattam volna; 's ha bár Hippokratjaink egés z ül tetvényekkel is kim erít enék a' hunyor t (a' mint az Elészóban
