Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Bevezető

11 rendszer hiányából adódtak. Perek és más ügyek, amelyeket távolról igen nehéz volt elintézni, Kehidáról Pestre azonban csak ritkán utazhatott egy korlátozott pénz­forrásokkal rendelkező középbirtokos. így nőhet meg még az olyan már-már komi­kus ügyek fontossága is, mint hogy az egyik levél tanúsága szerint Deáknak még köszörűs keresésével is foglalkoznia kellett. Természetesen ugyanebbe a körbe tartoznak a könyvek beszerzésének, a műveltség és tájékozottság elsajátításának nehézségei is. A falusi magányban élő értelmiség alapvető gondja volt, hogyan tart­son kapcsolatot egyrészt a könyvárusokkal és folyóiratterjesztőkkel, másrészt a szellemi központokkal. Azokkal a barátokkal, akik könnyebben hozzájuthattak az űj könyvekhez, hozzá külföldi folyóiratokhoz, újságokhoz; akik kicserélhették egy­mással a hazai és külföldi irodalmi-szellemi élet híreit, tájékozódhattak új mű­vekről, vállalkozásokról, eszmékről, vitákról a személyes érintkezés útján is. Az a baráti segítség, amit ebben Stettner adott, teszi lehetővé, hogy annak a férfinak, akit később a "haza bölcsének" neveztek, az önművelését legalább nagy vonalakban földeríthessük. Ellentétben a Deákok irodalmi érdeklődésének forrásával, az világosan látszik, hogy Fábián Gábor anyai ágról örökölte írói hajlamait, noha református lelkész édesapja is tollforgató ember volt. Az itt közölt levelezésben meg is figyelhető, hogy a Mondolatot kiadó nagybátyja, Somogyi Gedeon ízlése is hatott Fábián Gá­borra — összhangban azzal, amit a református kollégiumban tanult. Valószínűleg igaza van Bodolay Gézának, aki A pápai kollégium történetében (156-157 1.) védel­mébe veszi a figyelemre méltóan verselő, kitűnő diák Somogyi Gedeont; s vele Ka­zinczy "ortológus" ellenfeleit, illetve azoknak a nyelv fejlődését helyeslő, csak ép­pen Széphalommal nem egészen egyező nézeteket valló tagjait. Ám az, hogy a pá­pai diákok — köztük Fábián és Stettner — sok értékes ismeretet tanultak, jó tudo­mányos alapképzésben részesültek, nem változtat azon, hogy a református kollé­giumok irodalomfelfogásában nagy szerepet kapott a "népi" — azaz Kazinczy, Köl­csey "emelkedett" ízlése szerint elmaradott — verselés. A Pápán, Debrecenben és Sárospatakon uralkodó ízlésből egyaránt hiányzott a verselésnek és költészetnek az a határozott megkülönböztetése, amit — Kazinczy harcai után — Kölcsey kritikái és elméleti írásai vittek át a magyar köztudatba. Ide vezethető vissza, hogy Fábián érett férfi korában is vitába bocsátkozott egyik levelében a Handbuch ürügyén Tol­dyval az előző és jelen kor néhány népszerű, de költőileg jelentéktelen verselőjé­nek a védelmében. Mindez azonban nem zavarta Fábián Gábort abban, hogy — talán Csokonai ha­tására — Hafiz, majd Ossian fordításaival a modern irodalmi törekvések egyik ve­zető képviselője legyen, s Vörösmarty romantikus képzeletének a kibontakozását is elősegítse. Bajza és Toldy ízlésével szemben ugyan mindég megőrzött némi tartóz­kodást, ami azonban párját ritkító - inkább ösztönös, mint tudatos — mohósággal párosult új költői világok és új eszmék befogadására. Talán klasszicista képzettsé­gének fogyatékosságai okozták, hogy a formák iránt kevés érdeklődést mutatott, a művészet elmélete végleg nem érdekelte. Figyelme előterében az ismeretlen állt — akár a költői képzelet, akár a tapasztalat leírásai nyomán. Ez tette képessé, hogy politikai tájékozódásban — legalábbis Toldvt — jelentősen megelőzze. Egyáltalában nem véletlen, hogy éppen ő fordította le Toequeville A demokrácia Amerikában cí­mű híres művét, s adta ki a hivatalos ellenállással megküzdve. Az írást — beleértve

Next

/
Oldalképek
Tartalom