Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Bevezető
12 a fordítást — hazafias kötelességének tekintette, s komoly áldozatoktól sem riadt vissza. Szellemi frisseségével, segítőkészségével és munkaszeretetével is magyarázható, hogy Vörösmarty legszorosabb barátja maradt a meglehetősen ritka személyes találkozásaik idején is. Fábián Gábor sorsát, irodalmi, tudományos és politikai szerepét — nemes jellemével együtt — alapvetően az határozta meg, hogy korán és majdnem feltétel nélkül elfogadta a megélhetés kínálkozó lehetőségét: 1824-től az Arad megyei Világoson volt a Bohus-uradalom jogásza, majd pedig Arad városában élt, dolgozott, politizált, írt. A majdnem arra vonatkozik, hogy 1825-ben pesti ügyvédeskedéssel kísérletezett, de rövid házasságával együtt ez is kudarcba fulladt, s Fábián viszszatért első munkaadójához. Levelezése egyértelműen tanúsítja, milyen nehéz volt Arad megyéből Pestre jutni, milyen nagy dolog volt ide Pestről barátokat lecsábítani; mennyi időt raboltak el a megélhetés gondjai és feladatai, mennyire magányos volt a vidékre "száműzött" irodalmár akkor is, ha be tudott illeszkedni a helyi társaságba, ha önálló szerepet harcolt ki magának a megye politikai életében is. Fábián Gábor, mint idősebb barát, elsősorban nagyobb irodalmi tájékozottságával, vállalkozó kedvével, költői és eposzírói tapasztalataival hatott a fiatal Vörösmartyra. Először a Zalán-időszakában, majd a költő figyelmének a "Kelet" felé, azaz a "tündérező romantika" felé fordításában. A "Kelet" ebben az értelemben a csodák világát, a "szem nem látta, fül nem hallotta" titkok színhelyét jelenti. Nagy Péternek az Árgirus-történet keleti eredetét valószínűsítő kutatásai fényében mindennek a jelentőségét a Csongor és Tünd e fogamzásának az időszakáig kell feltételeznünk. Az, hogy a Hafiz-fordítás után Fábián figyelme a sejtelmes Ossián-énekek felé fordult, s Vörösmarty kérésére késznek mutatkozott a svéd Frithiof-saga lefordítására is, mindezzel tökéletesen összhangban van; hiszen ezekben a kor ugyanazt érzékelte: a képzelet szabad szárnyalásának a lehetőségét, a valóság megkötő szerepétől való elszakadást. Ossián vagy a Frithiof-saga világa ugyanolyan távol volt a kor mindennapjaitól és a klasszicista szabályok szerinti műalkotásoktól, mint Hafizé. Sőt, bizonyos értelemben talán távolabb is, hiszen a már Goethe által kedvelt költő elég nehezen minősíthető romantikusnak. Vörösmarty nemzedékét nem is anynyira versei, mint a mögötte sejtett világ izgatták. STETTNER - FENYÉRY - ZÁDOR Stettner György irodalmi pályája kezdetén a Fenyéry Gyula álnevet használta, később pedig Zádor Györgyre magyarosított. A névváltoztatás egyik formájában sincs semmi rendkívüli, ezúttal azonban a három különböző név jól érzékelteti egy tehetséges irodalmár pályájának három részre szakadását. Azét, akiről okkal mondhatta akadémiai emlékbeszédében Tóth Lőrinc: "...hanem is alkotott korszakot képező műveket, mint Vörösmarty, hanem is volt vezér és pályatörő, mint Kazinczy és
