Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986
A társadalomtudományi információ és dokumentáció hálózati munkájának problémái és perspektívái Magyarországon
148 5. Kísérlet a szervezett együttműködésre: a Társadalomtudományi Információs Munkacsoport Az előző pontban vázoltak — azt hiszem — általánosan érvényesek, nem kivétel ez alól Magyarország sem. Az a felismerés, amely a 70-es évek második felében tovább vezette az érdekelt irányító szerveket és a magyarországi TID jónéhány képviselőjét, abban foglalható össze, hogy érdekeltségre kell alapozni a TID hálózati munkát. Olyan motivációt kell találni az együttműködéshez, amely elég laza ahhoz, hogy az abban résztvevők ne érezzék magukat adminisztratív módon irányítottnak, ugyanakkor azonban kézzel foghatóan kapjanak valamit a hálózati munkában való részvételtől. Vagyis feltételezve a hatékony irányítást, a jó szándékot, az ügyszeretetet, mindezek együttvéve sem elegendőek a hálózati munkához. A Magyarországon folyó társadalomtudományi kutatások tervezésére és összehangolására a 70-es évek második felében a kormány Tudománypolitikai Bizottsága létrehozta a Magyar Tudományos Akadémia hathatós közreműködésével a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottságot (a továbbiakban: TKB). Ez a bizottság vette kézbe - együttműködésben a könyvtárak szakfelügyeletét ellátó Művelődési Minisztériummal — a TID fejlesztésének, korszerűsítésének kérdését. Ehhez a fejlesztő és korszerűsítő munkához létrehozta munkaszervezetét, a Társadalomtudományi Információs Munkacsoportot (a továbbiakban: TIM). A TIM a TKB és a Művelődési Minisztérium tanácsadó munkaszerve. Az idők során kialakult, hogy közvetlen felügyeletét és finanszírozását a TKB látja el (gyakorlatilag mind a mai napig). A TKB elnöke a TIM-ben való részvételre felkérte a nagy ágazati szakkönyvtárak vezetőit. A TIM létszáma 15-20 fő. Ez az a testületi létszám, amely még rugalmasan tud dolgozni, és azáltal, hogy a TID bázisintézmények vezetői is tagjai közé tartoznak, biztosítja a mindenféle szervező munkához nélkülözhetetlen intézményi hátteret. Mondhatnám úgy is, hogy a TIM-ben kombinálni igyekeztünk a szakismeretet az érdekképviselettel. Úgy tűnik, ha akár az egyik, akár a másik hiányzik a hálózati irányító-szervező munkából, nem lehet ütőképesen dolgozni. Nem kevés kísérlet és bukdácsolás időszaka következett, amely tulajdonképpen még a mai napig is tart, jóllehet már derengenek bizonyos eredmények is. A TIM kezdettől fogva törekedett az informális kapcsolatok tartására is; lehetőleg minél kevesebbet ülésezni, de bőven helyet adni a vitának. Ez a munkamódszer nem bizonyult eredménytelennek. A TIM diszciplináris elemzéseket készíttetett az egyes ágazatok (szociológia, közgazdaságtudomány, irodalomtudomány stb.) TID-helyzetéről, és ezeket vitára bocsátotta meghívottak részvételével, illetve az illetékes akadémiai bizottság elé terjesztette állásfoglalás végett. Az elgondolás az volt — és ennek egy része ma is érvényes még —, hogy ne egyetlen központból folyjék a TID koordinálása, hanem valamennyi főbb diszciplínának legyen meg a maga TID hálózati bázisintézménye. így például az állam- és jogtudomány területén az Országgyűlési Könyvtár látszott legalkalmasabbnak, a szociológiában a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a pedagógiában az Országos Pedagógiai Könyvtár és így tovább. A bázisintézmények kijelölésének fő szempontja a gyűjtemény jelentősége és a szolgáltatások minősége, illetve lehetősége volt.
