Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986
Előszó a jövő könyvtártörténetének vázlatához
10 dődött a könyvtári munkafolyamatok korszerűsítése. Rövidesen létrejött a Keleti Gyűjtemény, amely török, perzsa, mongol, tibeti kéziratával, s nem utolsó sorban Kaufmann-gyűjteményével nemzetközileg ismert és becsült részévé vált a Könyvtárnak (1951). A tudományos kutatómunka hatékonyabb megsegítése céljából létrejött egy külön Folyóirattár (1954). A régi könyvek gyűjteménye a Kézirattárbakerült. A Könyvtár megnövekedett feladatkörének eredményes ellátását új szolgáltatások megszervezése segítette, így keletkezett a Tájékoztatási és Bibliográfiai részleg, a Mikrofilmtár, a Fotólaboratórium, a Xerox-csoport (1968), majd röviddel rá a Sokszorosító-részleg (1970). Házon belül új Könyvkötészet látta el a szükségleteket. Elnökségi határozat hívta életre az Akadémiai Levéltárat (1963). Az Akadémia új kutatási funkciójának ellátására egész sor tudományos intézetet hoztak létre; ezek mindegyike kutatásait szolgáló szakkönyvtárat szervezett magának. Ezekből az újonnan szervezett intézeti szakkönyvtárakból jött létre a valamennyit összefogó Hálózati csoport. Az új könyvtári anyag apránként szinte megkétszerezte a régi könyvállományt. A szakkönyvtárak létrehozása lehetővé tette, hogy az Akadémiai Könyvtár régi hagyományát folytatva még erőteljesebben gyűjtse a társadalomtudományok könyvanyagát. A Könyvtár állománya különben számottevő mértékben gyarapodni kezdett. A korábbi adományozási kedv az új viszonyok között sem szűnt meg, ám a kéziratok, az új könyvek és folyóiratok jórésze most már vásárlás útján került hozzánk. A nemzetközi, Akadémiák közti csere, főleg folyóiratok terén igen magas szintre emelkedett. Erre a nemzetközi könyv- és folyóirat árak drágulása erősen ösztönzött. Végső soron a tudományos kutatást szolgáló Akadémiai Könyvtár minden segítséget megkapott, amit az ország gazdasági lehetőségei megengedtek. A segítséggel azonban tudni kellett élni. A könyvtári vezetésnek az elmúlt negyedszázad alatt két alapvető gonddal kellett megbirkóznia: elodázhatatlanná vált a Könyvtár új székházának a kérdése; ugyanakkor gondoskodni kellett megnövekedett funkcióinak korszerű ellátásáról. Az új feladatok ellátására hivatott Akadémia maga is helyszűkével küzdött. Növekedő számú hivatali helyiségeit nem volt képes befogadni a székház; ezek egymás után a székházon kívülre kerültek. Népesebb tanácskozások számára az Akadémia megkapta a Kongresszusi termet a Várban. Szépszámú tudományos intézetei számára szintén nem volt hely; a társadalomtudományiak számára szintén a Várban sikerült otthont biztosítani. A Könyvtár elhelyezésének gondja alapításától fogva összefonódott az Akadémiáéval. Ismeretes, hogy a Könyvtár alapítása után csak tíz év múlva került valóságban az Akadémia birtokába, az első otthonát képező Trattner-házba, a mai Petőfi Sándor utca 3. helyén álló épületbe. Megnyitására még később, 1844 december 23-án került sor; e nagy esemény ihlette Vörösmartyt Gondolatok a könyvtárban c. költeménye megírására. Itt működött a Könyvtár, szerény körülmények között, gondozását maga a főtitkár, Toldy Ferenc „titoknok" látta el egy írnok segédletével. A Könyvtár életében is nagy eseményt jelentett az Akadémia palotájának elkészülte; ide 1865-ben költözött, de csak 1867-ben nyílt meg új, a korábbihoz képest valóban fényes otthonában, korszerű olvasóteremmel, bőségesnek tűnő raktárhelyiségekkel. A székházban valóban kifogástalanul el tudta látni feladatát a Könyvtár. Az első világháborút követő szűk esztendőkben azonban olykor a tisztes megmaradásért is küzdenie kellett.
