Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984
II. A budai könyvgyűjtemény eredete
48 sának történetét késő öregkorában írta meg. A leírás beszél egy fényes, márványpadlós teremről, de nem ezzel, hanem egy másik helyiséggel kapcsolatban mondja, hogy "ezután jöttünk a királyi könyvtárba". Erről viszont semmi szépet és dicsérőt nem mond, hanem annyit, hogy "ott egy halom könyv feküldt egymáson és lakik benne egy öreg török, aki vigyáz rája; semmit sem akart adni belőle, azt mondta, az ő császárjáé és neki tilos." Amit Lubenau ezekről a földön heverő könyvekről mond, az sokkal inkább a későbbi Lambeck-féle leírásnak felel meg, mint a XVI. század többi adatának. A régi könyvtártermet nyilvánvalóan nem is látta, hanem csak azt az alagsori helyiséget, ahol a könyvek már akkor is ömlesztve hevertek, mint Lambeck idejében. A leírás egyébként, az öreg törökkel együtt nagyon emlékeztet Schweiger beszámolójára. [66] Négy év múlva, 1591-ben megint meglátogatta egy utazó a budai királyi palotát: Wratislaw báró. Ő megint említi a Mátyás cseh királyságának emlékére készített, horoszkóppal díszített termet, ahol "Mátyás király könyvtára volt".[67] Ő tehát már világosan "volt" könyvtárról beszél. A boltozatra festett horoszkópokat leírja, de könyvekről nem szól. A XVI. századi forrásokból tehát csak azt olvashatjuk ki, hogy a Corvinakönyvtár 1526 után már nem volt meg a budai várban. Az egykorú forrásoknak az 1526-i pusztulásra vonatkozó állításait támogatja az a körülmény is, hogy míg 1526 előtt, II. Ulászló és II. Lajos udvarából a külföldi humanisták egyre-másra szerezték meg és hordták el a Corvina-könyvtár legértékesebb darabjait, addig 1526-1541 közt, János király uralkodásának idejéből nincsenek hasonló adataink. Nem maradt fönn egyetlen olyan levél, amely korvinák megszerzésére irányuló kísérletekről írna, pedig a korábbi időkből eleget ismerünk ilyent. De olyan kódexeket sem ismerünk, amelyeknek bejegyzéseiből az derülne ki, hogy a mondott időben hozták volna el a királyi könyvtárból, vagy pedig Budán, a Corvina valamelyik példányából másolták volna le. János király lengyel kapcsolatai alapján pedig bizonyosra vehető, hogy lengyel humanisták éppen úgy igyekeztek volna hasznát venni a Corvina-könyvtárnak, mint korábban a bécsiek és csehek. Annak sincs nyoma, hogy a király vagy akárki más részéről kísérlet történt volna a könyvtár rendbehozására, kezelésére. Nem hallunk könyvtárosról sem abban a több mint egy évtizedes időben, amikor Buda Szapolyai János király székhelye volt.. A szakirodalomban az 1526-i pusztulással ellentétesként fölmerülő állítások gondosabb vizsgálat mellett alaptalanoknak bizonyulnak. így az, hogy Faber bécsi püspök Budán kapta volna Ferdinán királytól a birtokába került kor v in-kódexeket, pusztán feltevés. [68] Az meg éppen ellene mond ennek, hogy az ilyen kötetekben található exlibrisek hangsúlyozzák, hogy Faber a könyveket saját költségén szerezte meg. Zolnai Klára Corvina-bibliográfiája a török hódoltságkori források közt felsorolja Coelius Pannonius Epistol a-ját azzal a megjegyzéssel, hogy az 1530-as években az Epistola írója elragadtatással ír római barátjának Mátyás király könyvtárának gazdagságáról: "Vidi tandem Bibliothecam illám celeberrimam Mathiae Corvini, cuius thesaurum, si per otium licuerit, uberius describam." De a levél nincs keltezve, semmi se bizonyítja, hogy az 1530-as években írták volna.[69]
