Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984
II. A budai könyvgyűjtemény eredete
49 A XVIII. század vége óta, előbb föltevésként, később már több kézen át öröklődve biztos tényként találkozunk azzal az állítással, hogy János király helytartója, Gritti útján kerültek korvinák Velencébe és onnan tovább. Hogy ez a megállapítás teljesen alaptalan, azt korábban már külön tanulmányban tisztáztuk.! 70] Találkozunk azzal a föltételezéssel is, hogy 1541-ben Erdélybe kerültek korvinák, amikor Izabella királyné elhagyta Budát. Amit a királyné vitt el, azok a gyulafehérvári fejedelmi könyvtárba kerültek, amit budai polgárok, azok Brassóba s ezek az utóbbiak ott égtek el 1689-ben. Hogy Izabella vitt volna magával korvinákat, arra semmiféle adatunk nincs, a brassói könyvek szász hagyományának alaptalan voltát pedig szintén megállapíthatjuk. [71] Van ugyan egy korvina, [72] amelyet állítólag "tempore ex regis Johannis de Zapolya" vittek Erdélybe, de ennek a XVIII, századi bejegyzésnek nem sok bizonyító ereje van (s egyébként sem hozható kapcsolatba Izabella személyével és az 1541-i eseményekkel, mert János király akkor már nem élt). A két Szapolyai-címeres korvináról[73] pedig azt sem tudjuk, voltak-e valaha Erdélyben. Ezek a kódexek amelyekben Mátyás címerét a Szapolyaicímer fedi el, sokkal valószínűbb, hogy még 1526 előtt kerültek Szapolyai János kezébe, másként nem festették volna át a királyi címert, legföljebb a szívpajzsot. Végeredményben a XVI. és XVII. századi bizonyítékok közti ellenmondásnak csak az lehet a magyarázta, hogy két különb öz ő könyvanyagra vonatkoznak . A XVI. századi források a Corvina pusztulását bizonyítják, a XVII. században Budán őrzött könyvek viszont sohasem tartoztak a Corvina-könyvtárba. Ezt igazolja már maga az a tény is, hogy a XVII. század folyamán egyenként Budáról elvitt, 1686-ban pedig tömegesen Bécsbe szállított kódexek közül egyben sem található meg a hiteles korvinák legfőbb bizonyítéka: sem belsejükben, sem kötésükön nem található meg Mátyás király címere. A bécsi hiteles korvinák legtöbbjéről pedig pontosan megállapítható, hogy már 1686 előtt, vagy csak a XVIII. században került az Udvari Könyvtárba. A két gyűjtemény különbözőségének legfőbb bizonyítéka a fönnmaradt hiteles korvináknak tartalmi összevetése a Budáról a XVII. században elhozott könyvekkel, illetve az 1686-ban készített könyvjegyzékkel. Mindenekelőtt ismeretes, hogy a korvinák túlnyomó nagy többsége, pergamenre írott kódex, nyomtatványt alig ismerünk, papírkódex is csak a görögök közt akad. Ezzel szemben a másik gyűjteménynek fele nyomtatott könyv, a kódexek nagyobb része teljesen egyszerű, dísztelen papírkődex, nem a korvinák szép humanista betűivel, hanem bastarda írással. Tartalmilag pedig a Corvina jellegzetesen humanista könyvtár, a világi tartalom túlsúlyával, a másik budai gyűjtemény ellenben tipikusan egyházi könyvtár: A tartalmi összehasonlítást — amelybe belevettük azokat a darabokat is, amelyek nem szerepelnek a Jegyzékben, hanem más időben vagy úton kerültek ki Budáról — azoknak a szakcsoportoknak az alapján végeztük, ahogyan a Jegyzék csoportosítása történt, néhány kisebb korrekcióval. Ilyen változtatás, hogy míg a Jegyzék Patres-csoportja nemcsak ókori egyházatyák, hanem skolasztikus szerzők műveit is tartalmazza, mi csak az egyházatyákat soroltuk ide, a skolasztikus munkákat áttettük a "Theologia speculativa" csoportba, ahol úgyis hasonló munkák vannak. Változtatás az, hogy a Breviaria és Missalia csoportokat Libri liturgici címen egyesítettük, hozzájuk sorolva a még itt-ott elszórt liturgikus anyagot. A
