Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

II. A budai könyvgyűjtemény eredete

47 Néhány év múlva Dávid Ungnad vezetett kétizben is, 1572-ben és 1573-ban Budán át követséget Konstantinápolyba. Az 1572-i követség leírását Omichius adta ki 1582-ben. A könyvtárról itt azt olvassuk, hogy Mátyás király hálószobája mellett található, "ebbe o néhány ezer könyvet hozott össze."[63] A beszámoló szavai nem világosak. Ugy is lehet érteni, hogy ez a néhány ezer könyv most is ott van, de ügy is érthető, hogy Mátyás idejében voltak ott és most már csak a könyvtár helyisége, berendezése van meg. A következő évi követségről Ungnad udvari prédikátora, Stafan Gerlach készített naplóföljegyzéseket. Ezeket az ő hagyatékából Sámuel Gerlach adta ki egy évszázad múlva, 1674-ben. A leírás többek közt szól egy helyiségről, amelyben a "tizenkét égi jel", a csillagok állása látható Mátyás cseh királlyá választásának pillanatában "és egy szép könyvtár található benne. [64] Gerlach jó megfigyelő, ami például látszik útleírásának annál a helyénél, ahol az esztergomi palotát írja le és amelynek hitelességét ma már, az esztergomi palota maradványainak napfényre kerülése után tapasztalhatjuk. Bizonyos, hogy a budai palota leírása is megfelel a valóságnak. Egyébként sok megegyezés van benne az Omichius-féle és egyéb útleírásokkal. Csakhogy érdekes, hogy egyik író sem tesz említést magukról a könyvtárban található könyvekrő

l, — ha voltak. Gerlach megjegyzését is: "egy szép nagy könyvtár található benne" a legegyszerűbben úgy lehetne értelmezni, hogy egy rendben fölállított nagy könyvtárt látott ott. De akkor hogy lehet az, hogy míg olyan gondosan följegyzik a látott falfestményeket, címereket, díszeket, latin nyelvű föliratokat, még csak megjegyzést sem tesznek arról, milyen állapotban látták a könyveket. Milyen és mennyi könyv volt ott? Ha a könyvek valóban ott feküdtek volna a pultokon és szekrényekben, vagy ha éppen ellenkezőleg az állványok helyett a földön hevertek volna összevissza, vagy halomban, bizonyára följegyeztek volna erről valamit, úgy ahogy az 1526 előtt a könyvtárban megfordult humanisták vagy 1666ban Peter Lambeck, az évtizedek óta gondozatlanul álló könyvek szomorú állapotáról. Különös, hogy az említett követségi tagok kísérletet sem tettek arra, hogy egy-két darabot megszerezzenek belőle. Lényeges ebben a tekintetben, hogy az 1576-ban ott járt Schweiger szintén beszél egy teremről, amelynek boltozatán ott látható egy horoszkóp Ulászló trónraléptének időpontjáról (nyilvánvaló félreértés Mátyás csehországi trónfoglalása helyett), sem könyvtárról, sem könyvekről nem beszél itt, hanem egy egészen más helyiségről mondja, hogy járt a királyi könyvkamrában (Buchkamer) és ott látott egy tarisznyát iratokkal, meg egy Szentek legendái kötetet. Ezt az utóbbit el is akarta kérni az öreg töröktől, aki ebben a helyiségben lakott, de az nem adta neki, mert a szultáné. [65] Schweiger tehát egyetlen egy könyvet látott, de annak is följegyezte a címét és el is akarta vinni magával. Eljárása teljesen ellentétes lenne mint három elődjéé; ha azok valóban nem csak az üres könyvtárhelyiséget és berendezést látták volna, hanem a könyvgyűjteményt is és érthetetlen, miért nem beszél Schweiger a fényes könyvtárhelyiségben ott álló könyvek tömegéről, — ha voltak — miért nem nevezi meg azokat, ha a szegényes tarisznyában levő iratokon és az egy kötet könyvön kívül mást is látott volna. Egyetlen egy űtleirást ismerünk a XVI, század végéről, amely a budai palotában könyveket említ. Ez Reinhold Lubenaué, aki 1587-ben járt Budán és utazá-