Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)
3. Az Akadémiai Könyvtár 1973. évi periodikum-forgalma és az olvasók
139 dett csak. Az "egyéb" és a "foglalkozásilag meghatározhatatlan" kategóriába sorolható olvasóink száma viszont csökkent, az előbbieké 21 % -kai, az utóbbiaké pedig 49 % -kai. Összefoglalásképp a fenti foglalkozásonkénti arányokról még annyit kell elmondanunk, hogy a kapott kép nagyjában és egészében megfelel a periodikum-anyag használati szakmegoszlási képének. A profil tudományterületek használóinak száma mérsékeltebben emelkedett, mint a természettudományi szakterületekéi. Az alkalmazott tudományi szakterületek kutatói számára az Akadémiai Könyvtár periodikum-gyűjteménye elsősorban az ún. "kiegészítő olvasást" van hivatva biztosítani. Ennek az objektív ténynek meghatározó jellege, szerepe van egy bizonyos fokig az idetartozó kutatók, használók számának messze az átlagos emelkedés alatt maradó, igen csekély növekedésében. A foglalkozásilag pontosan nem regisztrálható olvasók információs igényeinek kielégítése nem elsőrendű feladata periodikumgyűjteményünknek, így az általában nem kifejezetten kutatási célzattal folyó olvasás reprezentánsainak stagnálása vagy éppen csökkenése egyenesen örvendetes jelenség. Olvasóink foglalkozási rétegződését bemutató táblázataink arra is módot nyújtanak, hogy a foglalkozások megoszlásarányait az akadémiai és nem akadémiai olvasócsoportokon belül külön is megvizsgáljuk. Az akadémiai kapcsolattal rendelkező olvasók körében a humán foglalkozásúak az 1966-ban tapasztalt 61 % -ról 46%ra estek vissza, s ezzel párhuzamosan a természettudományi és alkalmazott tudományi foglalkozásúak aránya az 1966-ban regisztrált 39 %-ról, 54 % -ra növekedett. Az akadémiai kapcsolattal nem rendelkezőknél viszont nem szignifikáns, mindössze 5 % -os eltérés mutatkozik a két vizsgált időszakban a humán és a természettudományi foglalkozásúak részarányában. Ez az 5 % viszont a humán foglalkozásúak részarányának növekedését eredményezte. Feltehető, hogy az akadémiai kapcsolattal nem rendelkező humán foglalkozásúak 57 % -os részaránya még magasabb lenne, ha a szakcsoportokba való bontásból kihagyott, de valójában mégis inkább humán területeket képviselő egyetemi hallgatókat is számításba vettük volna. A fenti kis összeállítás végül arra enged következtetni, hogy a természettudományi kutatást végző akadémiai intézetek dolgozói részéről megnövekedett az érdeklődés periodikum-gyűjteményünk iránt. Végül a 46. és 50. táblázatunk alapján a két számottevő használati forma a helyben olvasás és a xeroxoztatás igénylőinek foglalkozás szerinti megoszlásáról, a két használati formánál mutatkozó rokon jelenségekről, illetve különbségekről ejtsünk néhány szót. A helyben olvasók és a xeroxoztatók foglalkozási megoszlását egybevetve igen szembetűnő eltérés tanúi lehetünk. A helyben olvasóknál a humán foglalkozásúak aránya 60 % . 1966-ban ez az arány csaknem teljesen azonos, 59 % volt, míg ugyanilyen foglalkozásúak a xeroxoztatók között csak 32 % -ban voltak. A helyben olvasóknál a természettudományi foglalkozásúak az összes olvasó 24 % -át tették ki, míg a xerox-másolatot készíttetőknek 45 % -a volt természettudományi kutató. Mindkét használati forma esetében az alkalmazott tudományt művelő kutatók százalékaránya volt a legkisebb, a helyben olvasóknál mindössze 16 % , a xeroxoztatóknál valamivel magasabb: 23%. A kölcsönző és fényképeztető személyek száma oly csekély, hogy az adatok külön kiértékelésétől el kell tekintenünk.
