Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

66 A rossz cipőim ügyében megtett gyakori sétáknak meg is volt aztán az eredménye. Egyszer, egy késő délutánon, a kis lépcsőn felkapaszkodva, közelről láthattam Ady Endrét. Két barátja táraságában — mint később Novoszád bácsitól megtudtam: Balázs Béla és Papp Viktor voltak, — ott ült a Lovas úti kocsmában. Sápadt arcából szinte csak nagy szemei világítottak. Novoszád bácsival számoltak el éppen. Azon tanakodtak, hogy kocsi kellene. Ki menjen el érte? Közelebb léptem. — Hozok én kocsit — szóltam. — Tudsz jól szaladni, — kérdezte Ady. — Én ne tudnék, hiszen már versenyeztem is. — Jól van öcsém, akkor szedd a lábad. A megbízatás pokoli erőt kölcsönzött egyébként is rugalmas lábaimnak. Nem hiszem, hogy kortársaim most versenyezhettek volna velem. Percek alatt az akkori Széna téren voltam. Sokkal hamarabb, mint ahogy kocsival visszadöcögtem. Az öreg kocsis ugyanis körülményesen leszerelve lováról a zabostarisznyát, cammogva indult meg az Ostrom utcán. Csak mikor már a Bécsikapu-térnél voltunk, suhogtatta meg az ostort. Ettől aztán megtáltosodtak a lovacskái s robogva értünk a kocsma elé. Adyék éppen szedelőzködtek. Valami kéziratcsomót Ady hanyagul az oldalzsebébe süllyesztett, úgy hogy a vége fehéren kilátszott. Ami azokra a lapokra volt írva, ma már biztosan örök értéke a magyar irodalomnak. Akkor csak néhány vers a Nyugat szerkesztőségének. — Derék legény vagy, öcsém, — mondta Ady. Mit adjak neked? Zsebébe nyúlt, mintha meg akarna jutalmazni, de én megelőztem. — Azt érzem jutalomnak, hogy Ady Endrének szívességet tehettem. — Hát tudod, ki vagyok? — nézett rám kíváncsian. — Hogyne tudnám. Minden diák tudja! Ady szeme megcsillanva mosolyogni kezdett. — Ha lehetne — kezdtem elfogódottan — (milyen régen vártam erre a pillanatra!) — inkább egy autogrammot kérnék. — És kihúzva autogrammgyüjtő vörösbőrbe kötött kis könyvemet, elébe tartottam. Ady újra figyelmesen rám nézett, elvette s a kis könyv egyik lapjára odaírta — "Én fiatal maradok — Ady Endre." (Örök kár, hogy a háborús idők ezt a kis könyvet megsemmisítették. Elek Artúr, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Tóth Árpád és még mennyi korabeli író bejegyzése volt benne!) Ady kezet fogott velem s én boldogan mondtam köszönetet. Aztán beültek a kocsiba. Ady még kedvesen intett a kezével, s a két ló megindult velük ... Az öreg Novoszád bácsi gondosan bezárta a kis Lovas úti kaput." * Ez volt a Lovas úti kis vendéglő, ahova Kaffka Margit meghívta Papp Viktort. O — bár a nevét rosszul jegyezte meg — jól ismerte ezt a helyet, mert hiszen ide járt egykoron Balázs Bélával: "Herbert"-tel — ahogy levelében is nevezi. Erről