Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

73 Papp Viktorné: És rettentően csúnya. Papp Viktor: — Nagyon csúnya nő volt! Papp Viktorné: — És gusztustalan, piszkos sárga bőrű. Papp Viktor: — Rendetlenül és ízléstelenül öltözködött. Lyukas harisnyában járkált az utcán és ehhez hasonló. Papp Viktorné: — Borzalmas nő volt! Mit lehet erről írni? Rolla Margit: — A zeneértő Papp Viktorra utal Áriá

k c. versciklusa is. Papp Viktor: — Igen. Ez annak az időnek tanuja. Akkor írta. — Ady és én gyakran voltunk együtt nála. Közel a lakásához, ott, ahol most a Kis Royal van, volt egy kis kertes kocsma. Ott szoktunk vacsorázni. Vagy néha ketten együtt ebédeltünk ott. Egy pohár bort sem engedett fizetni. Papp Viktorné: — Falusi bugris volt. Papp Viktor: — Egyszer Schöpflinnel, Adyval és vele vacsoráztunk ott. Azt kérdi tőle valamelyikünk: megengedi-e, hogy bort vigyünk át magához, s ott megihassuk. (Akkor korai zárórás világ volt.) "Hozzájárult. Átmentünk hozzá, átvittük a bort két kristályvizes üvegben. Ott beszélgettünk s úgy két óra felé hazaindultunk. Az egyik üvegben ott maradt vagy egy félliter bor. — Ezt vigyék magukkal — mondta Kaffka Margit. — Hát, ha csak meg nem isszuk, de másként, hogy vigyük el? Eljöttünk. Mikor kint jártunk már az utcán — (földszinten lakott) — a boros üveget utánunk hajította, ki az utca közepére." Papp Viktorné: — Finom kis nő lehetett! Papp Viktor: -'1910-ig tartott az Osvát-ügy. Milyen szerelmes volt bele! De még azután is küldte neki az orgonaágat. — Osvát előtt azonban volt neki egy csinos, jóarcú szatmári fiu is. Lükő, — ha jól emlékszem. Aztán jöttek az Állomás évei. Fémes Beck Vilmossal, a szobrásszal is szerelmi kapcsolata volt. Az aztán szobrot is készített róla. Az Állomások-ban őt is kiírta. És volt egy szülővárosából való segítője is, egy zsidó kultuszállamtitkár, Gönczi Mór. Azzal még én is találkoztam nála. De közben lezajlott a Balázs Béla-ügy is." (Eszembe jutott, amit Bölöni György mondott Kaffkáról: "Lépcsőnek használta a férfiakat.") Papp Viktor: — "Ady a "Három holló"-ban mindig ugratta Kaffka Margitot is. Egyszer fel is pattant az asztal mellől s ott akart hagyni bennünket. (Nagyon hirtelen természetű volt.) — Ady azonban lefogta a kezét és azt mondta neki: "Ennél az asztalnál mindenkinek kioperáljuk a belét, de azért nem szabad haragudni." Papp Viktor elbeszélte egy ilyen ugratás történetét, — amit ugyan már nyomtatásban is olvastam —, de itt egy szem- és fültanu emlékezett. "Egyszer azt mondta Kaffkának Ady: "Akármit is beszélsz, zsidó vagy te!" — "Én?" — Csattant fel Kaffka. — "Ilyet ne mondj! Katolikus vagyok! "—"Ne beszélj!" — szólt rá Ady. — "Zsidó vagy te. Zsidóul gondolkozol, zsidóul írsz, zsidókból élsz!" — Kaffka felugrott. Megsértődött. — "Nem vagyok zsidó!" — kiáltotta. —"No, ha elmondod nekünk a miatyánkot és az üdvözlégyet, akkor elhisszük, hogy nem vagy az!" — És Kaffka Margit ott a kávéház asztalánál elmondta a két imádságot nekik. " — Egyébként — folytatta Papp Viktor — nagyon fárasztó nő volt. Rendkívüli szellemi éberséget kivánt a vele való beszélgetés. — Kaffka Margit első ura nagyon rendes hivatalnok, jó arcú ember is volt. Együtt voltunk a Földmívelésügyi Minisztériumban. De nem szerette az írókat és művészeket. Ezt még velem is éreztette