Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
74 hivatalon belül is. Nem tetszett neki, hogy járok Kaffkához. — Különben már régen nem éltek együtt. Én már Újpesten is voltam nála." * A Színek és évek 1911-ben elkészült és folytatásokban megjelent a Vasárnapi Újságban. A regény Kaffka Margit édesanyja életét — megszépített életét! — tükrözi. A benne szereplőkre ráismert szülővárosa és súlyosan elítélte érte. Könyvében a nagykárolyi tűzvész sorsformáló, színes leírása nem személyes élménye. Családjától, ismerőseitől, régi lapokból és saját fantáziájából átvett anyag. Hiszen az akkor még alig 7 éves gyermek — Kaffka Margit abban az időben nem élt Nagykárolyban: a szatmári zárda bentlakó növendéke volt. A regény híven rajzolja a kort és embereit. Köztük élt — rövid megszakításokkal — évekig és éles szemmel látta őket. Ezt a világot formálja, szépíti, csiszolja fantáziája és írói készsége örök értékű regénnyé. Móricz Zsigmond[69] a Nyugatban rögtön áradozó cikket írt róla. "Kaffka Margit asszony a Vasárnapi Újságban megírt egy regényt, mely most fejeződött be december 31-én, kötetben még nem jelent meg, a cime Színek és évek s az én érzésem szerint ezzel a regénnyel ő eddigi írói útjának csúcsára ért s egyszersmind olyan magaslatra, ahova asszonyíró nálunk még soha." —" . ..az emberéletnek ennél különbb, asszonyszemmel látott, asszonyélettel átélt, asszonytehetségen átfőzött extractumát sem adhatták soha: ez a regény, egy igazi írói tehetségnek szerencsés és boldog kiáradása." "Most megéreztem a belső létbeli különbséget a férfi és a nő író között. Még jobban rájöttem, hogy mennyire igaz az,amit én az írás bázisának tartok." "Az én érzésem ez: aki az életet írásban tovább tudja élni, az író." "—az író s általában a művész az igazi életet művészetében éli le." "És hogy van ez megírva, milyen asszonyian. Soha még senkinél nem éreztem, hogy a regény objectivitásának dogmáit ilyen erős líra feszítse. Mint az új bor, forr és pezseg ez a líra és néha szinte kábít a belőle kiáradó szénsav." " az a tény, hogy Kaffka Margit eljutott ehhez a regényhez egy kiváló írói egyéniség belső pompás kifejlődésén kívül, azt hiszem valami kortörténeti dokumentum is: hiszen a szemünk láttára nőnek a legfiatalabb írónőink hivatásszerű női írókká." A regény aztán 1912-ben könyvalakban is megjelent. Lengyel Menyhért! 70] a Nyugatban így ír róla: ".. .világfelfogás. Kaffka Margit regénye mögött ott sötétlik ez a komoly valami." "És még sok minden. Az asszony egész sorsa, legbelseje, sokfajta szenvedése, elhagyatottsága, örökös vágyakozása, az aminek indult és amivé lett. És —mint rendkívüli érték — a magyar vidék és a magyar emberek különös színe, oroszos, bánatos, pusztuló világa. Kitűnően látott alakok s történetek, melyekhez köze volt az írónak, mert a meggyőződés és tudás olyan erejével beszél róluk, amit nem lehet csak kitalált dolgokhoz hozzáadni. Mélyen a magyar földben gyökereznek a regény szálai — mélyen az író szívében a dolgok egész lírája."
