Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
50 Csonka levél. Csontszínű levélpapíron, kézírással. HM. 3. "Renessaince-felolvasásban részvételre; de ugyanazanap egy páholyban voltam Hatvany Deutsch báróval, a Nyugat mi4i- huszmilliomos tulaj donosáva l, aki a Nyugatfel ol vasásako r emle gette? hát most egyikfelé sem megyek, hogy n yil t hadüzenetnek ne vegyék; mert semm it sem jó egészen fölégetni és szeretnék mindakettővel jó viszonyban maradni." "Csak győzzem a munkát. Mig nem kell tanitani isteni dolgom van, de ha most jön a megbizás, elvisz az ördög. Azért ugy vagyok, hogy kérem és forszírozom, pedig titokban félek tőle és nem bánnám, ha még vagy egy hónapig tartana ez a gyönyörű állapot. — Bizony, Sárikám, a tanitás nem elsőrendű életöröm; de anélkül felkopna az állam ezért; meg az irodalmi emberekkel sem beszélhetnék akkor olyan könnyedén, ha tudnák, hogy csak őrájuk vagyok szorulva. Muszáj, hiába. — Én már kievickéltem vidékből, családból, házasságból; de a szegénységből sose fogunk kievickélni magunkformák, mert beleszülettünk, — és vesztünkre, az uri gőgbe is. A húszmilliós bárónknak a minap a kitartott tenyerébe olvastam bele koronánkint a fenedrága kabarépáholy árát, csak tartotta szegény hűségesen és szomorúan, az egész publikum odanézett és nevette, — neki annyi az, mint nekünk egy garas, — de mit volt mit tennie, a rámeső részt el kellett fogadni, mert annak már hire van, hogy Kaffka Margitnak egy kávét sem lehet fizetni. Ha olyan gazdag volnék, mint ők, akkor elfogadnám, de mert szegény vagyok, nem tehetem, — s mert a társaságban részt kell vennem néha, hát éjszaka dolgozom ki és egyebekben vonom meg. Adósságom nincs, hálistennek, de borzasztósok gonddal élek. Ha Pestre megyek, ezerfelé lótok, futok, reggeltől — spórolásból nem ebédelek, csak kávézom, mert a kávéházba hivatalos ügyekért úgyis menni kell, — és varrónőt, lakáskeresést, boltot, susztert, protekciókat és szerkesztőségeket végigjárok" — "közben az utcai klozettok tükreiben frizurát csinálok" "s ezerféle arccal" "modorral skálával és raffinériával élek, — este vacsora az Ady-asztalnál vagy szinház, ha jeggyel kinált valamelyik redakcio, — akkor haza, és a többi hat napon Újpesten dolgozom, mint a bolond." "Csak a sok üléstől, vagy mi, rettentően makacs szoroslelkiösmeretem van,ezt külömben tőled örököltem. F élek, Pesten vendég is több lesz, igy is sokszor zavarnak, — az nagyon kedves, csak időt rabol. A télikabátot küldö m, de tudom, h ogy s emmire sem való. Ha nem fek ete, akkor én is Lacónak" 4. oldal vége. Befejezetlen. Az aláhúzott soroknak ez az első közlése.
