Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

187 fog kiütni, vagy beütni néhány hatseregszálítónak. Itt már a kofák kezdik magukat begyakorolni a békeidei alázatosságba. Ma voltam a piacon egy kis almát venni, és az egyik kofának az almáját néztem, a kofa pedig mikor el akartam menni, nagyon kezdte dicsérni az az almáját és engem megfiatalurazott, mig meg nem vettem. Mink mindég böngésziik az újságot hogy mikor lesz béke. A múltkori csomag nagyon jó volt. Kezét sokszor csókolom, Laci." Négy oldalas rendes levélpapír, csak első és harmadik oldalára, tintával, kézzel írva. Októberben Kaffka Margit levelet ír fiának s abban azt közli; "Édesapáddal is megbeszéltem — s ő is teljesen igazat adott nekem abban, hogy ha nem muszáj, ebbe a fertőzött városba ne jöjj." "Most hárman háromfelé lakunk s mindegyikért külön kell aggódni. Ervin bácsi is folyton spanyolbetegek között van ott Temesváron..." — "De legszörnyűbb Pesten, ahol naponta tizzel növekszik a halottak száma, tegnap Karinthy Frigyes bácsinak, írótársamnak a felesége halt meg másfélnapi betegség után. Nagy idők jönnek és nagy változások, de ki éri meg közülünk ebben a rettentő, alattomos járványban, mely elől nem lehet menekülni, teljesen a véletlen kezében vagyunk." Tóth Árpád azt írja Nagy Zoltánnak 1918. október közepe táján.[119] ..."Olvashatta alapokban, hogy Karinthyné, szegény, hirtelen meghalt, spanyol betegségben. És mindenki meghal. —És nem tudunk beletörődni a szegény jó Havas eltávozásába. Volt sortűz és katonazene, szegény Havas, mint "tiszt űr" távozott az élők sorából. A sírnál Osvát tartott beszédet s ennek az egyébként igen megható, szép kis beszédnek volt egy kegyetlen humoru mozzanata. Osvát, nyilván lámpalázzal küzdve, így kezdte szónoklatát: "Búcsuzzunk el most, kedves barátunktól: Tóth Árpádtól..." Én álltam Osvát mellett! Annus szegény majdnem elájult! Osvát dadogva javította kl a hibát s óriási lélekjelenléttel végig — mondta a beszédet, de képzelheti a sír körül állók hangulatát! Karinthy felhorkanva nevetett s bújt félre. Szegény ma ő is zokog." íme Kaffka Margitnak fiához írt, a Nyugatban megjelent hatodi

k levele: "Kedves fiam! Édesapáddal is megbeszéltem sürgönyöd tartalmát és ő is teljesen igazat adott nekem abban, hogy ha nem muszáj, ebbe a fertőzött városba ne jöjj. Azonban azóta nem hallok hirt felőled és mondanom sem kell, hogy nem vagyok valami nyugodt. Most hárman három felé lakunk s mindegyikért külön kell aggódni. Ervin bácsi is