Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

188 folyton spanyolbetegek között van ott Temesváron, mert az orosz fogolykórháznak beosztott orvosa s azok közt szörnyen terjed szegények közt és sokakat pusztít. De legszörnyűbb Pesten, ahol naponta tizzel növekszik a halottak száma; tegnap Ka­rinthy Frigyes bácsinak, írótársamnak a felesége halt meg másfélnapi betegség után. Minden háború megtermi a maga szörnyű járványát, ez szinte vele jár, ezzel a gyönyörűséggel, még sohasem maradt el, ezért is szeressed a háborút ugy, ahogy én szeretem. Ma már egyébként mindenki ugy vélekedik róla, mint mi vélekedünk kezdettol fogva, de egy kicsit késő már. Isten tudja, mi lesz szegény Magyaror­szággal, könnyelmű és bűnös emberek hibájából, de mindenbe bele kell nyugdni, csak hogy a nép, mely még megmaradt, legalább amennyire lehet, boldog és sza­bad lehessen. Nagy idők jönnek és nagy változások, de ki éri meg közülünk ebben a rettentő alattomos járványban, mely elől nem lehet menekülni, teljesen a véletlen kezében vagyunk. Édesapád végre megtéritette nekem a szeptember elején előlegezett pénzt, vagy­is a rád fordított költségek felét s igy most quittek vagyunk. Az egyik ruhát elküldte neked, télikabát nem hiszem, hogy lesz az idén, szeretnék helyette legalább meleg trikókat küldeni neked alulra s küldök is, ha a hideg beáll. Csak a nyugtalanságom oszlad el s irj gyakrabban, az ide mellékelt kártyán irj azonnal egészségedről s hogy fordult-e már elő spanyol-eset magában az internátus­ban és hány? Én értem, drága fiam, hogy kedved volna hazajönni s én is szeretné­lek látni, de mig nem muszáj, nem fér össze a lelkiismeretemmel, hogy éppen Pest­re hozzalak. Gondoltam: Temesvárra Ervin bácsihoz, de épp ma olvastam az újság­ban, hogy ott is tizezer beteg fekszik. Irj azonnal édes fiacskám. Ezerszer ölel Édesanyád." (Kelet nélkül, október végén vagy november elején.) Október 30-án ismét fia ír levelet Déváról. Megköszöni a csomagot és félve kérdezi: "Az újságban volt. hogy pesten volt egy nagy forradalom féle, a lánchidnál. Magának nem lett-e valami baja? Nagyon félek, hogy esetleg valami baja lett. Az újságban az volt, hogy gépfegyvert is használtak, írjon sokat róla, hogy hol volt maga akkor, mit csinált, lett-e valami baja? Én jól vagyok. Az internátusban nincs egy spanyolos sem." Er.XL. "Déva 1918 okt. 30-án. Édes jó anyám! A csomagokat (mind a kettőt) megkaptam. A sütemény nagyon jól esett. Adtam néhány barátomnak is belőle. Nagyon szépen köszönöm. A könyvek­nek is örülök. Most nincs ugy sem olvasni valóm. Ha ezt olvasom akkor legalább tanulok is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom