Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

184 Er. "Drága egyetlen üdvösségem, XXXVII. Félórája hogy elmentél, még itt vagy ebben a percben, itt a nyugati pályaudvaron, még utánad it mehetnék, ha ez nem volna bolondság, (hisz nincs is ott lakásod) — s azóta bőgök szakadatlan. Tudom, hogy ez is háborús idegesség* hisz másszor is eljöttem egy hétre, ezt meg fogjuk szokni; csak olyan szörnyű, hogy ez a szép idő igy elmúlt, első igazán otthonias két hónapja a házaséletünknek, s minden kézzelfogható kilátás nélkül a jp jobb közeljövőre. Hogy minden mulandó s az élet is ugy rohan; pedig ezt meg kellene kötni, a mi együttlétünket megörökíteni. Hogy milyen boldog voltam most megint veled itt együtt Nem s dolgoztam komolyan, mert tudtam, hogy ez elmúlik, ki kell használni; de ha állandósulhatna egyszer, ha ehhez berendezkednénk: csak igy és itt lehetne igazán, kiadósan, nyugodtan és boldogan dolgozni is. Tudom, ennek a mai túlérzékenységemnek is az az oka többek közt, hogy már annyi válás volt a háború alatt, sokkal rosszabbak ennél, nem is hasonlíthatók, harctérre menések; de a búcsúzás külső formája hasonlított ehhez. Ahogy a villamos elhaladt és ott álltam és a te drága szent kis fehér képed rámvilágitott kedves, komolyas mosolyoddal. — Tudom, hogy ez butaság, hisz mikor Temesvárról eljöttem egy hétre akkor se sírtunk s most sincs máskép; sürgöny jár, levél jár rendesen. S annyival jobb, hogy itt van most a gépem is és irhatok neked, kiönthetem a szivem mindennap; nem is igen fogom én beérni a kártyákkal; vagy legalább is sokszor nem. De kártya vagy levél, e ezen nem múlik, a mi szerelmünkön nem lehet ur se távolság, se idő; főleg nem egy hétorás gyorsvonat-távolság s egy heti idő. Ma este nem megyek Feriékhez se sehová, mert mindez megkerülés volna; megprobálom mindjárt megírni ezt a cikket. Csak az evésekkel nem tudom, mi legyen mert nekem bizony, (bár mindig a főzésszenvedélyért szidtál) az istennek sincs kedvem önmagamért főzni. Na, de annyi tartalékot felszedtem most, nem is baj, ha kicsi lemegy. Holnap, hétfőn reggel megyek szobrolni s délután tán a szerkesztőségbe a cikkel. Isten veled édes drága igazi egyetlen hősöm, alukálj kicsit azon az undok vonaton Is dolgozzunk sokat; és abban az undok városban mindig ott csetlik-botlik ám az oldaladnál, ott "fitul" és bandzsalog és reszket a "testvérjé"-től a te egészen mindenestül rádtámaszkodó, megtisztult szerelmü és szükségszerűen örökre tied." "Margitod." Géppel írt levél. Fél ívpapíron, 1 oldal. Csak az aláírás kézírás. Október 17-i dátummal levél érkezik Déváról. Megírja benne fia, hogy "Az arcképes igazolványt megkaptam. Bár az igazgató ur azt mondja, hogy nem lesz rá szükség rá." — Leírja az intézetnek járvány alatt megváltoztatott rendjét. "Egész nap orvosságszagban vagyunk." — teszi hozzá.