Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
170 azon a kétszáz koronán múlna, amennyivel drágább volna egy kis udvari szobával nagyobb lakás itt Budán, hanem, hogy a világért sem lehet most semmiféle lakást kapni, sem cserélni, s ez a háború után sem változik mindjárt, csak ha építkezések majd megindulnak. Ennek is a háború az oka, kívánom, hogy ugy szeressed a háborút, ahogy én szeretem. Nagyon komolyan tanulj, drága fiam, tudod, hogy csak rajtad múlik, hogy igyekszel figyelni az órákon. Bizony egészen másképpen ünnepel az ember a szünidőben is egy jeles tanulót, mint egy rossz elégségest. Egyébként a nyárról kedves emlékekeim vannak. Temesváron kedves és jó voltál s Pesten is az utolsó héten, mikor megsajnáltál a sok varrásért és mindenben kedvesen, okosén segíteni igyekeztél. Közben esett pár "murcogós", hét; főleg avval lévén baj mindég, amin egy kis külön szoba segíthetne. De ez azért nem jelenti azt, hogy az ember az Ervin bácsi Íróasztalát összemázolhatja szindetikonnal, meg a könyveit, hogy a parketten a szoba közepin asztalosmühelyt állit fel s hogy patikát játszván "orvosszereit" az Ervin bácsi könyvespolcán raktározhatja fel dugaszolatlanul a drága könyvek fölött. Egy kis kert a lakás mellett ezen is segítene, hogy a kiskölyköt, ne kelljen örökké keresni, mint a tüt és kiabálni utána, mig a torkunk bedagad, ha ebédhez indulunk, de ez nem jelenti azt, hogy ha már nincs saját kertünk, akkor a gyerek nem jelezheti mindig, hogy hol keressék s ne feleljen a kiáltozásra.A nagy "önállóság" is igen szép dolog egy tizenkétéves férfiúnál, de nem kell okvetlen a gyorsvonat nyitott folyosóján elkezdeni ezt a hires önállóságot. No, de mindezek nem erkölcsi vétségek hálistennek s néhány szelid nyakleves vagy egy kis dorgatórium, még senkinek meg nem ártott, mindketten tudjuk, hogy nagyon szeretjük egymást. A matracot talán meg lehetne ott kurtittatni, próbálj utána nézni ennek, mert télidőben hideg lesz s az ember alulról is nagyon fázhatik az ágyban. A felső ruháidat (ezt a két nyárit, ami veled van), nem kell most mosatni, hordd a sötétkéket, mig lehet, október elején én postára adom a sötétkék szövetet kitisztitva s apádnak is szólok, hogy sürgesse meg a szabót az újért, mert ide bizony nem küldött az semmiféle ruhát. A cipőcsináltatásnak nézz utána, hátha meg lehet ott talpaltatni akármilyen drágán is, mert itt nem lehet. A sárgát is varrasd meg oldalt. Néhány törülközőt még fogsz kapni, rajztábla úgyis uj kell, ezt fölösleges elküldeni. Ha végkép nem vállalják talp nélkül, akkor legföllebb elküldöm azt az utolsó talpbőrt, ami itt van, csak erre a rossz háborús postára oly nehéz szívvel biz ma az ember ilyen értékeket. Csak tanulj nagyon és igyekezz teljes erődből csomagot is kapsz majd, amenynyit csak lehet, s majd a háború után meglásd milyen jól lehet. A fő, hogy érettségit tégy és értelmi pályára mehess, ha már úgyis csak olyanra van kedved. Az épitészmérnökség nem is rossz gondolat, plasztelint is egy kis vasárnapi gyúráshoz küldök nemsokára. Engem most mintáz Pick Lajos szobrász a Teles műteremben, nagyon jó lesz a szobor úgy hiszem. Az Ervin bácsitól kapott kiskést el ne veszítsd s vigyázz mindenre, a kabátod el ne hagyd, tudod, hogy kétségbeejt ma az ilyesmi s a fehérnemüszekrényt tarsd rendben egy kicsit, ha szeretsz. írj sürün. Ölel nagyon szerető Budapest, 1918. szeptember eleje. Édesanyád." (A levélben emiitett Feri bácsi, Tekla néni ismeretlenek.)
