Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
145 Az átdolgozott Állomások hivatalosan 1917-ben jelent meg, de o már karácsonyra ezzel a dedikációval küldi el sógornőjének: "Hildának és Oszkárnak Először rokoni, másodszor baráti, harmadszor cinkostársi szeretettel és mindenfélével Bpest, 1916. dec. 23. Kaffka Margit." Ez az átdolgozás csak emelte a regényt. — Folytatásokban való megjelenése után annyi megrovást kapott a benne szereplő ismerőseitől, hogy már ez is kényszerítőleg hatott képzeletére. Bauer Ervin a regény átírása alatt írja nővérének: "úgy megírja a lipótvárost, hogy kénytelenek leszünk külföldre menni." A regény kezdete valójában barátnőjének, Herrer Cézárnénak élete, aki a regényben leírt körülmények között élt és vált el az urától, két fiát nevelve. A hosszú regény tulajdonképen: leszámolás a múlttal. Önéletének igazolása — fiatal férje előtt is. Ezért bár í:r Osvátról és Beck Vilmos ról is, de átalakítva a dolgokat és — a lehetőségig — megszépítve a velük s a társaság többi tagjával való kapcsolatát. Bauer Hilda mondta el nekem, hogy ez "a múlt elásása" volt. "Sülyedjen el a múlt." Igy beszéltek erről. Később ezt a szállóigévé vált mondást csak ennyivel jelezve: "Süly!" 1917. jan. 1-én Leonie barátnőjéhez küld levelet. A közölt részben a kisváros idegenségét kesergi és ezt írja: "Csak Isten felsegítene már hozzátok pesti emberek, még ha szidtok is és haragusztok rám most, hogy kiírtalak benneteket." HM.24. "1917. januári." Temesvár. "— itt a szörnyű idegesítő kisvárosi levegő fogadott. Nem tudnám neked megmondani pontosan, mi benne oly alig elviselhető. Az utca ásító csendje, az emberarcok, szegényes lelkiéletek tükrei, a nők erőlködése a kávéházban, ahogy itt az élet áll , eseménytelenül és érzéstelenül, minden reakció nélkül és minden kontaktus nélkül ezt a kis emberéletet mozgató erőkkel ... Ez mind csak így kívülről látszik nekem, mert hisz egy lelket sem ismerek, — de ha ismernék csak rosszabb lenne." — "Csak Isten felsegítene már hozzátok pesti "emberek", még ha szidtok is és haragusztok rám most, hogy kiírtalak titeket. De lásd ezek a temesváriak még erre sem volnának jók, nem is kíváncsi rájuk az ember. Aztán meg, ha ki-írtalak is dárga barátaim és nagyrabecsült ellenségeim, legalább nem tettem ezt valami csapnivaló rossz regényben, s azért illő, hogy megbocsáttassanak az én bűneim."
