Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
146 Pedig bizony a regény sok embert ellene fordított azok közül, akik a könyvben magukra ismerhettek. Herrer Cézárné mondta el nekem, hogy mikor meglátogatta, tőle is megkérdezte: "Na, Te is jössz? Már mindenki itt volt számonkérni mit írtam róluk." Azt is Herrerné közölte velem, hogy Fémes Beck Vilmos szobrászművésznek volt egy modellje, egy társaságbeli nő. Elmondta egyszer Kaffkának, hogy mikor elmegy tőle, leveszi a vizes ruhát a szoborról és úgy ölelgeti. Ezt is — kajánul — megírta az Állomásokban és Beck szörnyen megijedt, mi lesz, ha megtudja az asszony! De — tette hozzá Herrerné — azért jő barátságban maradt velük azután is. Ehhez az időhöz kapcsolható Schöpflin Aladár dátum nélküli levele, mely "kedd esté"-t jelez. Er.XXV. Schöpflin Aladár levele Kaffka Margithoz. "Kedd este Édes Margit, magának tudnia kel l és biztos vagyok benne, hogy tudja is, hogy az utolsó embert a világon, a kit én meg akarnék bántani, Kaffka Margitnak hivják és hogy senkinek barátsága nem fontosabb nekem mint a magáé. Tudja azt is, hogy ha szamárságot követtem el legutóbbi levelemben (nem emlékszem rá, mit irtam, de okvetlenül szamárságnak kellett lennie), az csak egy rossz pillanat müve volt, nem az enyém, mert minden érzésem távol áll attól, a mi magát megbánthatja. Jól ismerem a maga kényességének határait, és gondolom, legkonfidensebb alkalmakkor sem igen szoktam átlépni rajtuk, — ha most az egyszer megtörtént, eléggé meg vagyok büntetve érte. Ezért biztosan remélem, hogy meg fog nekem bocsátani és ha mi levelemben — talán kelleténél ingerültebb órában olvasva — rosszul esett, el fogja felejteni. Mindent szivesebben és könnyebben el tudnék viselni, mint a maga neheztelését Kérem tehát ne haragudjék rám. Kezeit csókolja igaz barátja Schöpflin Aladár." Két oldal. Kézírás. Levélpapír vízjele: "PRINCESS MILL IVORY PAPER." * ".. .csak hagyni kell és lemosolyogni, nem érdemes kitenni magát, küzdeni, felmelegedni, revoltálni, — éppen csak függetleníteni kell magunkat csendesen!" — írja a regényben Kaffka Margit. — És megismétli hitvallását: "Igen, felül maradni, csak azért is! Mindig élete és önmaga szintjén állani és a legtöbb lenni, ami csak lehet."
