Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
144 hogy sor kerüljön budapesti barátaimra is —, nem illenék, hogy csak a saját szülötte-vármegyémet pocskondiázzam irodalommá. Különben is az "Állomások", melynek korrektúrájából szintén ma kaptam egy részt — ez irányban mindent jó előre fölülmúl. A "Hangyaboly" első felét megkapták, remélem; nagyon bántana, ha elveszne a postán, mert soha többé másodszor meg nem írnám. A további korrektúrákat szeretném magam csinálni. de majd könyvalakban is el kell adnom valahogy azt a Hangyabolyt, ha ugyan a Nyugatban szeretni fogják, mert abból meg egy jó és igazi Zeiss-féle mikroszkopot akarok végre szerezni szegény uramnak; borzasztó, hogy kinlódik itt pocsékrossz "hadi" műszerekkel; az a csoda, hogy megy valamire. Egy mikrofotogramm apparátust is akarok írni (Világ tárcának) e héten még. Az nem drága. — Jaj, mikor lesz béke már? Babits nem tudná véletlenül megmondani? Jaj, de csudaszép volt az a kis Tennyson-fordítása, az a Maud. — Van-e lisztjük és cukorjuk? Kérem, kedves Fenyő, írja meg nekem azonnal, megkapták-e a teljes kéziratot? Ha nem ér rá éppen, küldessen egy kártyát a kiadóhivatallal. Szeretnék e hónapban felmenni. Ha lehet — viszontlátásra. Temesvár 1916. október 30. B. Kaffka Margit." November 5-én ismét levelet küld Fenyő Miksának kéziratai ügyében. "Kedves jó Fenyő. Megijeszt, hogy a regény túl hosszú, mert akkor ez a novella sem lesz, úgy gondolom, egy számba férő. Ez itt a fele körülbelül. Én úgy szeretném, ha ez a rész jöhetne most november 15-én — a másik fele pedig (négy-öt nap múlva küldöm, de már késő lenne és amúgy sem férne a mostani számba) —, az befejezőleg december 1-én. Januárig még ki is lehet Kaffkát pihenni; azonkivül tudja, hogy mindig így rostonkint jön rám az irásmánia és lehet, hogy aztán megint soká nem. Sógornője jobban van-e már? Ilyenkor úgy érzi az ember a rokonságot; én rendesen nem igen szoktam, de már három unokafivérem eltűnt vagy halott, csupa fiatalok, apák. Sose lesz ennek már vége. Csak Ignotuszunk ne festegetné az ördögöt a falra örökké, ha őt olvasom, Lacikám is már félteni kezdem. E hó végén tán föl is mehetünk kicsit; a novellát előbb megírom. Hisz tudja — én pontos ember vagyok, hát még mióta nem kell tanítani. A Hangyabolyt könyvalakban így majd személyesen megbeszélhetjük. Ervint 10-én újra felülvizsgálják, az orvosi bizonyítványból Ítélve, azt hiszem, hogy nem küldik el most még innen. Isten vele, igaz és régi, viharedzett barátsággal köszönti Temesvár, 1916. november 5-én Kaffka Margit."
