Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

138 Igaz, hogy nem érzek feltűnő rosszabbodást; adná Isten, hogy ugy lenne; még Winternitzhez is elmegyek, Máli ezt ajánlja. Ha csakugyan nem kellene most operálni, én úgyis Máli iróasztalfiókjában hagynám letétben ezt a segélyösszeget; de nem is hiszed, milyen nagy megnyugvás volna az én idegességemmel, ha tudnám, hogy esetleg ha bármikor ugy fordulna, együtt van már készen egy kis összeg az operációra és ezen nem fog múlni. Mert bizony, ha nem is rosszabbodott, — de nem is javult egy hajszálnyit sem ez a kis nyavalya. Mindazonáltal csakugyan írásnak adtam a fejemet; mit csináljak? Ervin tényleg jobban szeret, ha irok. Ő megesküdött, hogy semmit sem mulasztok, ha a Herzl-kiszabta hat hétből nyolcat csinálok — én meg magam is jobban szeretek vele menni Pestre; illetve Tuku nélkül végleg nem szeretek. Nagyon örülnénk, ha egy vasárnap megnéznél bennünket; s novemberben igyekszünk vinni, amit lehet — majd leszámítjuk a koszt-kvártély pénzből, mert tudod, ugye, hogy Ervinke szabadságát nálatok kosztban töltjük. "Lakásban" akarunk lenni. Van egy uj vetélytársnőm, Adrenalin őnagysága; Ervinkém éjjel-nappal azt ditrálja; — de azért ne gondolj nagyon rosszra. Az adó—nem fizetés cédulára én is nagyon kérnélek, nem tudom, meddig nem évül el ez az ügy; ebből a Pénzből akarunk Pestre menni. Mert mi tűrés-tagadás, most főleg financiák miatt nem megyek szintén; pedig valami hétszázötven korona jut a kezünkbe elsején. Ervinkének nagyon fontos most valami 140 Korona ára könyv; ezeket kell tehát megvenni és kis aranynemünket kiváltani. Arra kérlek még kedves és áldozatkész ügyvezető kormányunk, hogy az én mostani, okT-bem októberi nyugdijkámat ne küldd el ide; hanem várd meg, amig mi megtoldjuk még hus z kroncsival, mit postán xxx hozzád (Másfél kihúzott sor) juttatjuk, hogy váltsd ki számunkra. Illetve, hogy ezzel ne terheljünk téged, tedd el nekünk a pénzt, ha felmegyünk, kiváltjuk, hogy Pesten már ne járjunk gyűrűink nélkül. Igazán, Hilda, nem fogom neked elfelejteni, hogy olyan kedves készséggel, zsénbelés nélkül és nagyszerűen elintézed minden ügyünket, szegény számüzötteknek. — A száműzött királyokról jut eszembe, — Herbertnek egy igazán szép, egyszerű, komoly, póztalan kis verse volt a Nyugatban. Arról beszéltünk, amit ebben a versében olyan őszintén megmond, — hogyha őt egyszer komolyan el fogják irodalmilag ösmerni (amit végre megérdemel annyira, mint akárhány más mai, aki megkapta, bár szintúgy nem Sékszpir és nem Göthe, mint ő/— akkor valószínűleg fel is fog hagyni sok kis pózával és erővel-esettségével. O a jótehetségü Íróknak ahhoz a fajtájához tartozik, akiknek ugy kell az elösmerés, mint a falat kenyér; anélkül nem élhetnek és nem tudnak rendes emberek lenni. Hallom, az operában adják a táncjátékát Bartók muzsikával; ez a kis játék szép volt a nyugatban nagyon, emlékszem; nem tudom,hogy megy majd szinen. No, de nem trécselek annyit; Majthényi-Matlekovics , földitek látogatásai óta kissé úgyis kijut nekünk az irodalomból; alig tudom rávenni, hogy sakkozzon néha Ervinnel; pedig azt tud, — hogy ne le-