Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

121 Főleg azért adtam ez idén oda Lacót, mert a háború engem is eldobott egy időre Pestről. Talán olvastátok az újságban, hogy a háború kitörésekor férjhezmentem dr. Bauer Ervin orvoshoz, kinek sajnos csakhamar be kellett vonulnia. Nyolc hónapi harctér után egy nagy tifusszal jött haza mult tavasszal hónapokig feküdt kórházban itt Pesten, aztán 2 hónapot a Tátrában üdültünk együtt; most pedig oly elgyöngültnek találták, hogy harcképtelennek mondták ki s Temesváron alkalmazták a helyőrségi és járványkórházakban kórboncnoknak. Nagyon fárasztó munka, 6-7 sectio naponta, folytonos állás, preparálás; de legalább együtt lehetünk s nincs a harctéren s nem élek a szörnyű aggodalomban, mint tavaly. Természetesen ott lakom vele, csak néha jövök pár napra Lacóhoz; lakásunkat egy szoba kivételével itt albérletbe adtuk. Ez röviden ez évem története. A mi uramat illeti, — ő a legjobb, legkedvesebb ember a világon s engem tökéletesen boldoggá tesz; ami eddig még senkinek sem sikerült. Balázs Béla drámairónak fivére; nem hasonlítnak azonban egymáshoz. Ervin nagyon szerény, egyszerű modorú, teljesen póztalan ember, — nagyon csinos fiu és okos, de főleg végtelen jó. Nyolc évvel fiatalabb nálam; de ő azt tartja, hogy ezek a legjobb házasságok. A háború előtt Németországban volt két évig, mint a hires Kaufmann biologiai professzor privát astistense. Professzionatus pátholog- anatómus, (ez tán szerencsénk most; Temesváron szükség lévén így rá;) s Németországon megjelent néhány essayje, mellyel az ottani tudományos kritika komolyan foglalkozott. A tanára írt a télen, hogy háború után rögtön menjen vissza Hannoverba hozzá; a magánéntanári habilitálása legföljebb 1-2 hónap kérdése. Ez szép kilátás; de én mégis rábeszélem, próbálja meg majd a pesti egyetemmel kapcsolatban itt maradni valahogy, ha lassabban is halad; mert engem ideköt Lacó, a nyugdijam s az irodalmi dolgozás anyagi része. — Lacóért most végre és először életében a fel

e tartásdijat az apja fizeti, másik felét én; összesen 110 koronáért tartják. Most azt hiszem, mindent elmondtam, ami változás az én életemben történt a háború óta, mely minden érintkezést elvágott az emberek között, mert elvette a kedvüket tőle. Az első év izgalmai nagyon megviseltek idegileg; pedig még ki tudja, meddig tart és mi minden jöhet! Nem tudok semmit rólatok, Mariám. Hogy van a Laci bácsi egészsége? Hogy veszi szegény Irén néni fia elestét? Mi van a te fiaddal, Lacival? Ti is olyan aggodalomban éltek-e? De hiszen ő tüzér, jóval kevesebb a veszélye hálistennek! Temesvári cimem: Dr. Bauer Ervinné, Temesvár, Gyárváros, Andrássy-ut, 6, I. emelet

. Ha ráérsz egyszer, írj valamit Magatokról, Máriám! A Lacó levélkéjét ide mellékelem. Rokoni szeretettel üdvözöl és ölel valamennyiteket Budapest 1915. dec. 31. Kaffka Margitod."