Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

122 1916. jan. 8-án már ismét Temesváron van. Urával együtt kettős levelet írnak sógornőjének, Hildának. Bauer beszámol arról, hogy a —"szőnyegek itt vannak és egész csinossá tette Margit a szobánkat. Sajnos csak délben és este lehetünk együtt, nem úgy, mint eddig, de akkor annál jobban örülünk egymásnak." Kaffka Margit pedig beszámol, Pesten töltött idejéről, elmondván, hogy "Lacó féltékenykedett a barátaimra és kijelentette, hogy neki kell szentelnem "ezt a kis négy napocskát" egészen. Nagyon sok pénzt ellumpoltunk Lacóval s nagyon örültünk egymásnak; hisz most úgy voltunk együtt, hogy nem kellett közben az Ervin bácsi életéért aggódni." Kézzel írt levél. Szakított, több mint negyedív ívpapíron. A levél első részét Bauer Ervin írta, kézzel. HM. 18. "Temesvár, 1916. jan. 8. — Kedves Hilda! — Azóta, hogy a kártyát írtad nyilván Pesten vagy már. Kedves kártyádnak nagyon örültem. Amikor kaptam Margit Pesten volt, de levelezni nem igen tudtunk, mert nagyon rosszul jártak a levelek. Én sajnos nem mehettem Pestre. Nagyon sok dolgom van itt és ezen múlott az is, hogy csak most irok megint. Most hogy a laboratórium is némileg rendesen van felszerelve igen érdekes vizsgálatok és esetek akadnak. A bútorok, szőnyegek itt vannak és egész csinossá tette Margit a szobánkat. Sajnos csak délben és este lehetünk együtt, nem úgy mint eddig, de akkor annál jobban örülünk egymásnak. Vasárnap és itt-ott néha más napon is tudok egy szabad délutánt csinálni magunknak. Hát ti mit csináltok, hogy vagytok? Mi este olvasgatunk, diskurálunk együtt. Ma épen Anatole Francé: "Sovány kandúr"-ját olvastuk a Teván kiadásban és igen élveztük. Margit különben most legfőképen azzal foglalatoskodik, hogy engem táplál helyesebben töm, még szólnom sem szabad ebéd és vacsora közben csak enni! Bár megkésve én is kivánok mindketőtöknek boldog újévet. Meleg szeretettel ölel mindkettőtöket — Ervin." Alatta kézírással, tintával írva Kaffka Margit levele: "Kedves Hilda! — Nagyon sajnálom, hogy Pesten létemkor nem láttalak benneteket; bár másokat is csak futólag, utolsó délután egy félórára láttam. Lacó féltékenykedett a barátaimra és kijelentette, hogy neki kell szentelnem "ezt a kis négy napocskát" egészen. Nagyon sok pénzt ellumpoltunk Lacóval s nagyon örültünk egymásnak; hisz most úgy voltunk együtt, hogy nem kellett közben az Ervin bácsi életéért aggódni. "Csak a fene egye meg ezt a büdös időt,hogy olyan hamar telik!" —mondta egy este a legkomolyabban bőgve. Ervinkénket most tényleg tömöm; az orvos jó táplálkozást ajánlott s hogy vasat szedjen. Pompás étvágya van; ez a szerencse, ebből remélem, hogy semmi baj nem lesz. Szegény Fehér Antalt holnap újra sorozzák; félő, hogy a harctérre kell mennie. De talán mégsem, mert most igen beteges ő is. A szobánk most már laká-