Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
pár sora megenyhített kissé, hogy az ő ura is most bajokban.— Kártyák tán csak bélyegge l mennek, írok neki délután. Február 23. Kedd. Ma még ágyban voltam;««z első piros nap. Ólmos idő,- egyhangú, siket, üres nap ; egyetlen szenzációja, hogy nem kapni lisztet, este már kenyeret sem . Elküldöm Szemes ezredorvosnak a levelet. Ervinemnek egy levelet s két kártyát. Este megjön egész nap várvavárt utolsó express levele Csabáról,— 1/2 1 kor még írt,— a háborús jegyzetek végét is, vázlatosan,— de nagyon értelmesen s rajzokkal. Theát s krumplit vacsorálunk, nincs kenyér Február 24. Szerda. Az iskolában 2 órám volt. Az igazgató azzal fogadott, hogy bevádolt a tanácsnoknál. Délben itt leltem egy meghívást a városházára,- dorgálás ügyben. De itt volt Ervinem két drága miskolci levele is. Végtelenül szugerálok. írtam választ, aztán Máriához mentem 1 kg lisztet kérni,— hazajövet egy csupa praktiku s levelet írtam penziómról, pénzekről, szobáról, stb. Biz ó a hangulatom. Február 25. Csütörtök. Iskola helyett a városházhoz megyek, hova berendeltek, a kétszeri csabai késés miatt. Ügyesen ugy fordítom, hogy még javamra szolgál,- a jövő évet szabadságon töltöm, helyettest fizetve. Csak e 3 hónapon nem kaphatok már szabadságot; ha Ervinem szabarful, haz a kell igyekeznie. Iskolába megyek,— igazgató nyájasan mentegetőzik,— nagy róka — hazafias színielőadás, theázom helyette Vigadó kávéházban, eljövök Ervinemnek írok, naplóját olvasom estig . Február 26, Péntek. Négy teljes óra s még gyűlés egyig. Itthon találom drága levelét, Sárospatakon feladottat. Ma már Laborcon van biztosan. Gyűlés alatt a tiszti egy hágai lap nyomán közölte az egyes országok veszteséglistáját. Nálunk félmillió halott . De sokan /köztük Demjén/ mosthoz egy évig, jövő tavaszig jósolják a háborút. Most még nincs ott Ervinem, még naponta kapok levelet,— még jól birom. Este jönnek Seidlerék. Nagy socialis-individuális vita. Február 27. Szombat. Iskolában csak 2 óra. Fizetést kapunk, megyek Máriának megadni; fényképért, levélborítékért /tábori/ Hosszú levelet írok.- Délután 1/2 2 tői 1/2 8 ig járok orvosi lapok s német pathologiai újságok után. Utóbbiakat lehetetlen kapni. Orvosi lapokat egy-egy rövid levéllel még este becsomagolom, hogy reggel feladjam. Nagyon súlyos, sötét a hangulatom, „Mit lehet rajtam nevetni?" még ez is gyötör. Február 28. Vasárnap. Utolsó vasúti levél. Egész délelőtt írtam levelet, délfelé elmentem Itókához , hogy fényképezzen le.— Itthon várt Ervin levele,— írja, utolsó a vasútról. Délután is folyton írok,— próbálok egyebet is, de nem megy. Nehéz, fájós nap.— Március 1. Hétfő. Nagyon nehezen megadott 4 óra; nem tudom, kire-mire vártam, hogy úgy siettem kifelé.— Ervin els ő uti levelét elkésve, most kaptam. Emberek ellen elkeseredve, idegesen kezdtem írni neki, de míg írtam, kibékültem.- Délután Itóka jött a válla s fényképeket csinálni. Estig itt volt, theázott; gyöngéden rosszakat mondott, nőkről és férfiakról. Este tovább írok mindenemnek. Este Halasi volt itt.
