Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)
II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után
44 kérdésről tájékoztató levelében: miután a tudományos könyvkiadásnak "nem volt gazdája, ma teljesen halott,., pedig az egész magyar tudományos világ várja az Akadémia kezdeményezésével esetleg újra meginduló tudományos könyvkiadást."[12] A könyv- és folyóiratkiadás szétszakítása a gyakorlatban tehát nem bizonyult helyesnek. 1950 elején a két kiadóvállalatot "Tudományos Könyv- és Folyóiratkiadó Nemzeti Vállalat" (TKFNV) néven összevonták, de ez a lépés már nyilvánvalóan nem segíthetett. Két rosszul, pontosabban sehogysem működő vállalat egyesítéséből nem sok jó származhatott. Érdemi munka továbbra sem folyt, a "halott" egyelőre nem támadt fel. Hol pénzhiány, hol egyszerűen a szakmai hozzáértés hiánya okozott bonyodalmakat. Az előfizetők olykor hónapokig nem látták lapjaikat, mert azokat más kiadók alá rendelték, amelyről viszont az új kiadó vagy nem akart tudni, vagy tényleg nem is tudott. A papírhiány miatt a lapok példányszámai szüntelen mozgásban voltak. Az anarchiát jól illusztrálja a "Nemzeti Bibliográfia" c. alapvető könyvészeti kiadvány esete. Az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében addig pontosan megjelenő periodikát "tudományosnak" minősítették és a TFKNV gondjaira bízták. A TFKNV-nek az új lap előállítására elegendő kerete nem volt, így először a példányszámot csökkentette le, majd megszüntette a kiadást, hogy többletpapírra tegyen szert, sőt ennek érdekében a korábbi — eladatlan — példányokat is zúzdába akarta küldeni. A Széchényi Könyvtár kénytelen volt a VKM-hez fordulni, végülis miniszteri közbelépésre maradt életben a "Nemzeti Bibliográfia". [13] A tudományos kiadási területen gyakorlatilag lehetetlenné vált mindenfajta tervszerűtevékenység. Az Akadémián újra felmerült, hogy a területet átadják a VKMnek.[14] 1950. májusában, 5 évvel a felszabadulás után, Magyarországon alig folyt tudományos publikálás. Mostmár nem megújításra, átszervezésekre, improduktív próbálkozásokra, de újrakezdésre volt szükség. Újrakezdés Nemzeti tudományunk eredményeinek kiadásához szükséges hálózat megszervezése és beindítása fontos eleme volt a kultúrális forradalomnak, ezen belül az új alapokra helyezett hazai tudományos élet megteremtésének. 1948-1949 fordulóján szükségessé vált az Akadémia újjászervezése, ugyanakkor tény, hogy az MTT a mozdulatlanságba dermedt Akadémia mellett, a lehetőségekhez képest, ellátta a tudomány legfelső szintű irányításának feladatát. [15] Az MTT tevékenységének köszönhetően tudósaink zöme részt vett az újjáépítés napi gyakorlati és elvi munkájában, majd a szocialista termelésre való áttérés elméleti megalapozásában. Az Akadémiától azonban a legszélesebb közvélemény elvárta, hogy mielőbb kilépjen a passzivitásból. Többek között ezt a hangulatot, ezeket az elvárásokat rögzíti az 1949. évi XXVII. tv, melynek bevezető mondata leszögezi: "Országunk, népünk felemelkedése érdekében fel kellett használnunk a haladás leghatásosabb eszközeit, ezért olyan központot kell létrehoznunk, amely az elméleti és alkalmazott tudományok fejlesztésével, művelésük tervszerű megszervezésével képes az ország tudományos erőit a szocialista társadalom építésének szolgálatába állítani." A létrehozott "legfelsőbb tudományos testület" 1949-től tehát újra az Akadémia lett, amely a tudományirányítás és szervezés egyik leghatékonyabb eszközeként a
