Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után

45 kiadványozást is kezébe kapta. Az alaptörvény 2. § -a értelmében "Az Akadémia feladata különösen... tudományos könyvek és folyóiratok kiadása, valamint az állami támogatásban részesülő kiadóvállalatok működésének a tudományos élet igényeivel való összeegyeztetése." Vagyis saját kiadási tevékenységén túl koordináló funkciók ellátásával is megbízták. A tudományos publikáció fontosságának kodifikálása e terület politikai jelentőségének elismerését is jelentette, éspedig Magyarországon — ilyen formában — elsőízben. Az eredmények nem jelentkezhettek azonnal, az 1950. évi könyvtermés sem haladta meg az 1920 és 1945 közötti — megdöbbentően alacsony — átlagot, mindössze 13 munka jelent meg. [16] 1950 nyárutóján megszületett az Akadémiai Kiadó.[17] A Népgazdasági Tanács ezúttal gondoskodott az új vállalkozás pénzügyi megalapozásáról is. Az 1950. évi könyvprogram tető alá hozására 800 000 Ft-ot biztosított, az akadémiai alapkiadványokra pedig (Acták, Osztályközlemények, Akadémiai Értesitő) majdnem kétmillió Ft-ot utalt ki, [18] bár a lemaradás 4 hónap alatt történő pótlásának terve csak illúzió lehetett. 1951-ben azonban óriási lendülettel indult be a munka. Csak ez év január 1. és április 30. között 17 mű jelent meg, a kiadás volumene is hónaprólhónapra emelkedett. Felmerülhet a kérdés, mivel magyarázható, hogy ilyen hirtelen, az előzményekhez képest kissé meglepetésszerűen, a tudományos publikáció "feltámadt halottaiból"? A továbbiakban erre adunk választ. Az akadémiai alaptörvény nyomán megfogalmazott 1949. évi alapszabályok lefektették a szocialista tudomány terjesztésének alapelveit is, az Akadémia ezzel kapcsolatos tennivalóival együtt. "Az Akadémia a tudományos ismeretek terjesztésével tervszerűen közreműködik a dolgozó nép műveltségi színvonalának emelésében. A tudományos ismereteket könyvtára, előadások és kiadványok útján terjeszti." [19] Az Elnökség határozott cselekvéssel szerzett érvényt az Alapszabálynak. Nem kevés — elsősorban személyi — probléma rendezése után az Elnökség 1950. márciusban hozta meg határozatát "Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottság" (továbbiakban: KFB) megalapítására. Hagyományt elevenített fel tehát az Akadémia, amikor állandó elnökségi bizottságra bízta az akadémiai kiadványozás ügyét. Az "új" bizottság megteremtése, majd augusztusban az Akadémiai Kiadó létrejötte az Akadémián lezajlődott átszervezés, újjászületés folyamatának különösen fontos szakaszát zárta le. Lehetővé vált, hogy a kisérletezéseket, az útkeresést felváltsa az eredményesség időszaka, bár természetesen a hatékonyság növelésére irányuló törekvések napirenden maradtak. Az első ütemben végrehajtott elvi rendezés alapjaként a tudományos kiadványozást, sőt annak hazai irányítását is az Akadémia feladatává tették. így lezárult az Akadémia vagy VKM "vita" is, sőt a tervszerű együttműködés kiadóik között is megindult. A Népgazdasági Tanács még ebben az évben elrendelte, hogy az Akadémiára csak saját kiadványainak gondozása tartozik. [20] Ennek alapján a főtitkár útján az MTA Kollégiuma is kinyilvánította, hogy "az elméleti és magas színvonalú, tudományos jelentőségű könyvkiadás támogatását és koordinálását" végezze az Akadémia, de "csak saját kiadványaiért felelős."[21] Mindezt az akadémiai kiadványozás kapacitásának védelme és "rendeltetésszerű" felhasználása tette szükségessé. Ter-