Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)
I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián
28 Fentiek nemcsak elvi-eszmei háttérül szolgálnak ahhoz a tényhez, hogy a tudományterjesztés eltűnik az Akadémia mindennapi működéséből, hanem magyarázzák e folyamat csendes, ám szívós következetességét is. Minden ellenkező értelmű frázis ellenére, egyre kevésbé illett már ehhez az "új" Akadémiához bármi, ami nem a magyar "géniusz", a lobogó hazafiság (értsd: nacionalizmus) megnyilvánulása volt. A testben-lélekben gyengülő Berzeviczy 1935. novemberében lemondott. (A következő évben meg is halt.) A helyére lépő Habsburg főherceg elnöksége alatt — a kétségkívül kiváló tudósokat is tömörítő — Akadémia legerősebben hallatszó tudománypolitikai programpontja a "magyar föltámadás halhatatlan eszméje", "a magyar igazság és ezeréves jogaink", "a magyar kultúrhivatás és mindaz, ami magyar" kifejezésekben fogalmazódott meg. (Vö. Ak.É. 1936. 11. o.; Ak.É.1937. 13-14. o.) József főherceg 1937. évi elnöki megnyitójában tiltakozva, vádlólag szól azokról, akik szerint a magyar "kultúrfölény alig több üres jelszónál". (Ak.É. 1936. 15.o.) A főherceg bátran hangoztatja, hogy Akadémiánk "a folyton fejlődő kultúrából fakadó magyar életerő egyik üde forrása és a nagy lelki termékek melegágya kell hogy legyen." (Ak.É. 1936.14. o.) A testület azonban sem forrás, sem melegágy nem lett. A fényes millennium tűzijátékai óta fokozatosan borult rá a politika sötétje, és ez természetesen kiadványpolitikájára is rányomta bélyegét. A KKB sem az emelkedő költségekkel, sem pedig a háborús hangulatból eredő világnézeti változásokkal nem tudott megbirkózni. Lassan, csendesen és észrevétlenül hanyatlott volna az Akadémia központi kiadványozása, ha az egyik utolsó, a 13. ciklus (1911-13) egy zöld kötésű kötete nem sietteti az agóniát. Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczijáró l van szó, mely szempontunkból szinte periodizációs jelentőséggel bír. Egészen konkrétan — ügyrendbeli változást is előidézve — köthető ennek a munkának a megjelenéséhez az akadémiai publikáció félig-meddig kényszerű elsorvasztásának folyamata, sőt az osztályokon folytatott szigorúan tudományos kiadványozás mennyiségi csökkenése és fokozódó tartalmi konzervativizmusa is. Az akadémiai tudománypolitika arculatának megváltozása itt érhető tetten, bár hatása csak valamivel később vált erőteljesebben érezhetővé. [67] Riedl Frigyes — akit nagyon meglepett a Szekfű-könyv által kavart vihar, hiszen ilyesmiben 14 és fél éves KKB-előadói tisztsége alatt nem volt része — magára vállalta a felelősséget az Akadémia kiadványpolitikája elleni hajsza felidézéséért, és lemondott. "Magyarázkodni" kényszerült az elnök, Berzeviczy Albert is,csak azért, mert hivatalból elnöke volt a KKB-nak is. E könyv kapcsán azonban indokolnia kellett hivatalban maradását, és rákényszerült az Akadémia tényleges'helyzetével való szembenézésre is. Tipikusan liberális eszmefuttatása azonban inkább illúzióit, mint a valós helyzetet tükrözte: "Nálunk a közönség és a sajtó túlnyomó része úgy ítéli meg az Akadémiát, mint például egy minisztériumot, amelynek minden tényét egységes akarat és célzat kell, hogy áthassa, melynek minden tényéért az élén álló egyén felelős, s amelynek minden ténye fölött politikai testületek vannak hivatva helyeslő vagy rosszalló ítéletet mondani. Már pedig az Akadémia tudományos testület, amelybe minden tagja tudományos meggyőződésének teljes integritásával és függetlenségével lép be, és amelynek nem lehet szabályul állítani fel azt, hogy
