Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)
I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián
20 is oda érkeztek. A kapcsolattartás azonban elsősorban személye s érintkezések útján történt, hiszen a könyvek szóba jöhető szerzői, fordítói szúk, egymást jól ismerő körből kerültek ki. Ebből következett, hogy e tisztség betöltőjét az akadémiai tagok jól megismerték. Tisztségválasztások idején ez fontos körülmény lehetett. A KKB első előadója, Fraknői Vilmos nem kis részben éppen e funkciója miatt lett főtitkár. Tőle Beöthy vette át a feladatot, amelyről — alighanem Fraknói példája nyomán — úgy vélte, hogy ez a főtitkárságot szükségszerűen megelőző lépcsőfok. Tíz évig volt Beöthy a KKB előadója; attól 1889-ben botrányos körülmények között vált meg. Az 1889. október 14-én tartott elegyes ülésnek egyetlen napirendi pontja a főtitkárválasztás volt. (Fraknói Vilmos — az addigi főtitkár, Stoczek Józsefet követte a másodelnöki székben. Az ő megüresedett helyének betöltése az őszi időszak érthetően nagy személyi problémájának számított.) Szász Károly — egyetle n javaslatként — Beöthy Zsoltot ajánlotta főtitkárnak. Az ülés résztvevői a javaslatot tudomásul vették — és 32:25 arányban megválasztották ellenlábasát, Szily Kálmánt. (Ak. É. 1889. 172. o.) Beöthy ekkor 41 éves, és valószínűleg úgy gondolta, hogy a kezéből kicsúszott főtitkárság egyszersmind akadémiai karrierjének befejeződését is jelenti. (Nem így alakult, másodelnök volt 1910 és 1913 között.) Elkeseredésében és sértődöttségében ezért már másnap levelet írt Fraknóinak, amelyben leszögezte: "... kiegyeztethetetlennek érzem azt az ellentétet, amely az Akadémiának újon választott igen tisztelt főtitkára között és köztem évek óta fennáll és a Bizottság (ti. a KKB) ülésein többször kifejezésre is jutott; — minthogy tovább az Akadémia jelentékeny többsége ez irányban is ellenem döntött, mulaszthatatlan kötelességemnek érzem magamra nézve levonni e tény következéseit". (MTAK Kézirattár K1561.) Beöthy nemcsak a KKB előadói tisztjéről, hanem bizottsági tagságáról is leköszönt, és — postán — visszaküldte a nála lévő iratokat. Csak "Csengery Antalnak halálos ágyáról a bizottság ügyében" hozzá írt rövid levelének megtartására kért engedélyt, mert ha ezt "a számára kedves emléket" megtarthatja — írja Beöthy —, bőven megjutalmazva érzi magát közel 10 évi bizottsági előadói működéséért. Beöthy lemondását az Akadémiai Értesítő mintegy "mellesleg", félmondatos közleményben — addigi munkájának megköszönése nélkül — adta hírül. (Ak. É.1889. 176.0.) Az első ciklus Magyarországon addig példátlan sikerrel járt, az induló — jogi — történeti — irodalmi sorozatokra közel 4000 előfizetés futott be. A VKM is elismeréssel adózott az Akadémiána k, és személy szerint is Csengerynek. Trefort a kulturális tárca éléről úgy értékelte, hogy e vállalkozás jeles eredeti művek létrehozásának előmozdítása mellett a külföldi tudományos irodalmak idevágó legkitűnőbb termékeinek átültetése által igyekszik a magyar olvasóközönség szellemi látkörét szélesbíteni, a tudomány újabb vívmányait közönségünkkel is megismertetni s formailag is terjeszteni, példányokat szolgáltatván egyszersmind tudósainknak és íróinknak is, mikép kelljen a tartalmat, nyomasztó ridegség és szárazság nélkül, szép alakja által kedveltetni meg nem csak a szakemberekkel, hanem a nagyközönséggel is... A m.tud. Akadémiát s elsősorban Méltóságodat (ti. Csengeryt), mint indítványozót és a könyvkiadó bizottság irányadó elnökét, ezért a legteljesebb elismerés illeti meg". [47]
