Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

21 3. Forgalom, terjesztés, bevételek A magánkiadói gyakorlathoz hasonlóan, a könyvterjesztés első mozzanata a hir­detés volt, hiszen a kiadvány puszta megjelenését is előfeltételezte a megfelelő ke­reslet. A zömmel nem nagy nyomdák viszont kis szériában is tudtak dolgozni, igaz, így csekély haszonnal. A XIX. század befejező harmadának élénkülő sajtó életével, a születő bulvársajtóval, időszaki kiadványok elterjedésével kapcsolatosan a hirde­tés hatékonysága is megnövekedett. így nemcsak a már megjelent akadémiai kiad­ványok borítólapjain, hanem a legkülönfélébb újságokban is megtalálhatóak voltak a kiadványjegyzékek, előfizetési felhívások. Ezen túlmenően, az ilyen ismertetéseket a lapokba csúsztatva, az újságkihordók is szétvitték. Az orvosok, mérnökök, jogá­szok címei szervezeteiknél könnyen hozzáférhetőek voltak, ezért éppen a tudomá­nyos irodalom reklámozása viszonylag egyszerű volt. [48] Az akadémiai publiká­ciók terjesztésében a Kultuszminisztérium és a Földhitelintézet is tevékenyen részt vett, így az előfizetők nem kis része közületek ,— iskolák, bankok, kaszinók, olva­sókörök, egyletek — köréből került ki, biztosítva a kiadatáshoz szükséges minimá­lis példányszámot. (Sok iskola természetesen ingyenpéldányokban részesült.) Az egyes ciklusok — 1875 és 90 között öt volt — kibocsátását az aláírási fel­hívások szétküldése előzte meg. Az ismeretterjesztés és népművelés legjobb ha­gyományainak emlékei ezek a dokumentumok. A Magyar Tudományos Akadémia "... feladatát nem látja kimerítve, s a mi kulturális viszonyaink között nem is lát­hatja, a tudományoknak szakszerű s csupán a szakkörök érdeklődésére számító mí­velése által. Nemcsak gazdagítani törekszik a nemzet szellemi kincses házát, ha­nem a szónak minél igazibb értelmében nemzeti tulajdonná tenni azt. Munkássága ennélfogva a tudományok önálló mívelése mellett, a tudományos ismeretek terjesz­tésére, a tudományos előadás művészi és népszerű formájának kiképzésére is irá­nyul. A könyvkiadó vállalattal erre a nagy, nemzeti jelentőségű célra törekszik .''[49| A közönség fel is figyelt erre a szokatlanul komoly hangra. Sokan úgy érezhet­ték, hazafiúi kötelességüket hanyagolták el azzal, hogy nem törődtek önművelésük­kel, de most — mintegy vezeklésként — pótolhatnak valamit a mulasztásból. A kü­lönösen bűnbánóak "csinos angolvászon kötésben" rendelhették meg a kiadványokat, ezek ugyanis 40 krajcárral drágábbak voltak a papírkötésű könyveknél. A történel­mi sorozat vételára 4 Ft volt, melyet egy összegben — novemberben lehetett a Könyvkiadó Hivatal részére utalványozni. Kívánságra évi két részlet fizetésére is mód volt. Az előfizetőkre érzelmi ráhatást gyakoroltak azzal, hogy aláírásuk révén magukat az Akadémiának nem egyszerűen vevőivé, hanem "pártoló tagjaivá" is avat­hatták. Ez a "lélektani hadviselés", párosulva az olcsó —majd 1877-től, árleszállí­tás következtében még olcsóbb - árakkal, nem volt hiábavaló. A hetvenes évek kö­zepétől a KKB üléseiről gyakran önfeledt éljenzések hallatszhattak ki: ilyenkor az előadó valószínűleg újabb néhányszáz aláírásról számolt be. A Természettudomá­nyi Társulat is e tudományterületen Magyarországon meghökkentően nagy számú olvasót toborzott első ciklusára: kereken 1300 főt. Ez olyan üzleti siker volt,hogy mód nyílt az évi 150 ívet 180-200 ívre emelniük. [50] így a KKB-nak sikerült az eredet i tudományos munkák íróit ívenkénti 30 Ft honoráriumban részesíteni, majd rövidesen ezt is megduplázni. A fordításért ívenként 40, a lektorálásért ("reví-

Next

/
Oldalképek
Tartalom