Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
40 Az osztályzat minden évben javul, csak az ének marad mindvégig elégséges. A másodéves prepa már problémákkal küzd és írja a levelet Hedda barátnőjének. ül. "Nemestóthy Sz. Hedvig úrhölgynek, Nemestóthy Szabó Antal ur leveleivel Nagy-Károl y (Szatmármegye)" (Egyéb címzés nincs is a levélen, hiszen a Hedvig szülei közismert emberek a városban.) "Édes Duczim! Ma kaptam meg a leveled — elolvastam kétszer, háromszor — meg is értettem egy kicsit, de hogy tisztában legyek a lelkiállapotoddal, — az fiacskám lehetetlen. Talán képtelenség is azt kivánni tőled Duczi, hogy 12 oldalt eg y hangulat befolyása alatt irj meg. — hanem én egy egész hosszú tanítás óra alatt törtem a szegény fejem a te megfejtéseden, a míjg egy szerencsétlen társnőm 32 bogaras fejecskébe belegyötörte a kivonást fejben. Hanem tisztelt Rébusz kisasszony, azt jegyezd is meg magadnak,hogy elém ezentúl csak kész regénynyel állj — a befejezetlen epizódoknak —noha divatosak is — nem vagyok barátja. Nem is képzeled mennyire érdeklődtem a históriád iránt, és most — az eredmény semmi, épen csak holmi lebegő egyensúly féle, — a különböző erők nivel-lálása. (Perényi után) Csak legalább megadnád a reménységet, hogy "folytatása következik" Nem a' — hanem elszöksz Budaffestre és elhiteted magaddal hogy tanulni akarsz, szenvedélyesen, nagyon. Dehogy akarsz Duczi! Hanem azért értelek. Olyanformán lehetsz, mint a ki mindenáron harapni akar, és mikor nincs semmi a kezeügyében hát a zsebkendőjét vagy az ajkát harapja. A te érzelmeidnek épen olyan kevés köze van a könyvekhez mint a zsebkendőhöz, a melyiket néha összerág minden leány, te is, más is — néha. Hanem azért csak eredj húgom! Szerencsés utat! Alkalmasint husit majd — de nem a tanulás — hanem a fővárosi társaság. Ha összejösz egyszer is azokkal a müveit, udvarias és szellemes emberekkel — mindjárt olyan lélekből, édesen fogsz kaczagni, kaczagni a mostani kis bolondériádon. Ezt szívből kívánom neked, — nem tudom miért de szeretnélek megóvni tőle hogy klasszikus egyszerűséggel fejezzem ki magam — hátrossz ember. A mi engem illet, nincs semmi bajom. Talán csak az hogy élek — ez néha egy kicsit bosszantó, — de néha bolondul kaczagtató. És én tudok nevetni mindig, mikor akarok. A czinizmusért ne is leczkéstesz öreg, mert az veszedelmesen terjed. Már ott vagyok hogy vasárnap délután a nagy piaczon végigsétáltam abban a ruhában a melyiket Perényi a muzeumban leöntött vitriollal. Na ne félj nem látszott a rongyossá mert egy nagy piros kötőt is felkötöttem.
