Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
96 / így aztán a Kaffka Margit következő sorait vésette rá a család: "A földi létből, ami szép, az álom jutott ki osztályrészemül. Hagyj most pihennem! A torz valót, oh, jobb volt be sem várnom." "Kaffka Margit." Kaffka Margit gyakran volt vendégük Gödöllőn is, ahol Kaffka Lászlóék a Blaha Lujza villáját vették meg. * A levelek továbbra is a szerelemről beszélnek. Sőt a most következő egy nagy érzelemként jól induló szerelemről vall. Nem szól azonban semmit arról, hogy írói hajlamai kezdenek utat törni. Már küldözi a lapoknak írásait. így jelenik meg első verse, az "Ind legenda" — (könyveibe "Legenda" címmel került) —, a Szatmármegyei Közlöny 16-ik számában 1901. ápr. 21-én. A lap Nagykárolyban megjelenő újság, melyben már akkor "Szederkényi Anikó", Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső írásai is megjelentek. Szerkesztője Baudisz Jenő árvaszéki ülnök, aki ismerte Kaffka Margit apját és az ő bíztatására küldte hozzá a verseit. Ezek az írások eleinte álnéven jelentek meg, s azokat is folyton változtatta. De pár hét múlva, 1901. május 12-én már a Basch Árpád által szerkesztett Magyar Geniusz-ban is megjelenik "Fényben" című verse. Itt már Kaffka Margit névvel. Kaffka Margit életrajzában csak az utóbbit említi meg. Arról, hogy vidéki lapokban, álnéven is írt: hallgat. Mikor önéletrajzát írta, már nagyon messzire került ezektől a népies költészet felé hajló versektől, ezért megtagadta, mert így csiszolta széppé és elfogadhatóvá önmaga életét. Bár azt mondja egy helyen: "a múltat megtagadni nem, csak túlélni szabad" —. Csakhogy, akkor már túlélte: nem vett tudomást róla többet. De mi ne felejtsük el. XXVI. "ő nagysága Nemestóthy Sz. Hedvig urleánynak Nagy-Károly Édes fiam Hedda! Látod, milyen derék lány vagyok, — még csak ma kaptam a leveld.— De "hangulatom" van és ez mindent megmagyaráz. Milyen? kérded.—Hát nem lila, nem terakotta szinü, nem sárgazöld, nem zöldeskék, —ha valamilyen akkor eleven skárlátpiros vagy ultramarin, — és egy kicsit igazán vad. — Hogy beszámoljak az állapotomról, — hát úgy történt, — hogy tavasz lett és én kinézve az Andrássy-útra, azt gondoltam, hogy az emberek mind vígak, ketten járnak és virágosak én pedig ülök mint egy beteg
