Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

81 gyot, szépet is csak miatta, általa Istenítem, — ez azonban csak ünnepnapokon esik így, mikor idom van, hogy édes gyönyörűséggel beleéljem magam lassankint az extázisba. Rendesen azonban nyugodt közönnyel gondolok rá, — és sohasem szenvedek. A sértett hiúságom vigasztalja, hogy egyszer igazán tetszettem neki, — meg hogy nálamnál inkább másnak se' udvarol, — illetve, — egy kicsikét, kedves politikából udvarol mindenkinek. Különben, — bánom is én. Most félreteszem ezt a dolgot, — vénlánykoromban lesz min rágódni majd, — egy pár semmitmondó fonnyadt és fanyar emlék, — nevetségesen liliputi tragédia, szerelemkonserv, — huhaha! Ma nem tudok irni, — zavaros a lelkem mint az állott pezsgő, — máskor többet. Isten áldjon Margit." Kiszakított, vonalas irkalapok, 4 oldal. * Sokféle az a Kaffka-kép, amely ezekből a levelekből felénk néz. Még a múltszázadbeli arc ez, de fejlődését érdemes végigkísérni. Már mutat arra, amivé lenni akar. Bár e korai levelekben még az első szerelem reménytelensége és kese- rúsége izzik, de itt él már a minden kispolgári gáttól szabadulni vágyó nosztalgiája. Sőt itt már, a később könyvkritikákat is író Kaffka Margit is jelt ad magáról, mikor barátnője tárcáiról mond bírálatot. "Húsvétkor felutazom" Pestre, írta a XVIII. levélben. Ez meg is történt. Tíz napot töltött Budapesten és most tele van élményeinek lázas sugarával, — és az iskolai felvétele miatt kilincselő levertségével. Mert bár felvették az Angolkis asszonyokhoz, de ez ismét zárda lenne s attól borzong. "Ha felvennének Zirzenhez, — egész életemben komoly, nyugodt tanítónő, pontos államhivatalnok lennék. Ha tárgyra találna az ambiczióm, ha volna mire törni teljes energiával, hidd el a bolond álmaim lázas, erőszakos gonosz őrültségeim mind elfúlnának a vak, öngyilkos szorgalomba." így gondolja — most! De ez is a gátak közül való kitörés egyik módja csak. A pesti színes élmények ujjongó hangja a levél végén már elvész. "El vagyok savanyodva Heddi, undorodom az élettől mert három levelet írtam meg ma hivatalos közegekhez és pártfogó asszonyokhoz, — és a három közül egy sem egészen hazugság nélkül való." XX. "Kedves Öregem! Hazajöttem! Teli van a szegény kisvárosi fejem tíz napnak benyomásával, tarka zűrzavarával, és megszédít szinte a luktető, nyugtalan életnek ez a bizsergése, melyet most már, — vázlatos körvonalakban bár — as óriás, hirtelen, kaotikus hatásból kisejtek. A város, a kinézése nem lep meg engem, — a nagysága talán, de es meg valami aggasztó nyugtalansággal töltött el. — Budapest, — igen, az utczalárma, villamos csengetések, földalatti dübörgés, kocsirobaj zsongó ütemei — nyilvános sze-