Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

retkezések éjfélben a kávéház sarkán, — páros szerelmi pityergések alkonyattal a félreesőbb terek fasorán, — a Nev York kávéház pazarfényű unalma, — a Hanusz rosz ezikória-leve, — A Dans la Cour elegáns csendje és ronda pikteirái. Hát még? Márkus Emma ideggörcsei, — a Blaháné óriás csipői, — a Komáromi csücsörített ajkai (Mimósának láttam szegényt) — no igen, — pár plastikusan szép szoborműutánsat a muzeum csarnokában, melyek eredetije olasz művészvárosokban meg a Ludovisi muzeumban bámultatja magát, —-né bronzfényü, sugaras-testű olasz magdolnák és rózsaszinhúsu savószemű, átlátszó flamand Ágnesek meg a Rubens könyben uszó szüzei, — bájos franczia lányarczokkal vegyest a kik olyan finom technikával vannak megrajzolva, — igen, ez az akadémiai képtár. Enyi az egész. De ne hallgass rám! Most affektálok és akkor lelkesültem. A Basilika egy mellékoltárán két álló márvány ifjúba, a komoly szánakozó szemű angyalokba egészen beleszerettem. Hát még a mozaik, — a Lotz betegarczu, vézna, elaggott Máriája az egyik ablakon! A Bakács templom fegyveres Mózese, —a Murillo kenyeret osztó Jézusa, — egy Rmdrandt "Szent család" — egy alvó lány — arcz olasz piktortól, Van Dyk portraitja, — kövér hollandus polgármesterné, — igen, a művészet, ez áthatotta gyönyöreivel a lelkem. És Arany a csüngős bajszú, hanyag, édes költő, aki olyan békés melankoliával üldögél a helyén a mig ékesen szólnak helyette az ő szive vérén nevelt emberei, Toldy, az édes, naiv, marczona hős meg az ő szegény fájdalmas Piroskája, De nem untatlak, csak önkéntelen tolult a tollamra ez a sok színes emlék. Hát a művészet tiszta gyönyöreiért érdemes volna odafenn élve nyomorogni, — mert ezek az élvezetek megtisztítnak, csillapítnak, — irányt és impressiót adnak a szomjas fantás iájának Az ügyem miatt bejártam Dorotytya egyletet, Zirzen képzőt, igazgatónőt, ministériumot, — s a fix eredmény sok szép szó, biztató mosoly,— meg hogy az angol kisasszonyok zárdájába az ottani polgári képzőn bevettek ingyenesnek. De persze nem megyek, —csak nem bomlottam meg.Újra zárdába nyomorogni, — mikor a lelkem, az egyéniségem, a tehetségem és a vágyaim mind az államhoz, az egészséges, uj, activ szervezethez vonnak as egyház idejét mult, elaggott feszes és előítéletes intézményeitől. Más ott a szellem, mondta az egylet titkárnője — és nem mertem ellentmondani, mert hiszen ez a szellem üldözött, keserített engem is 4 álló esztendőn át. Másnap. Keserű kedvvel hagytam abba, postára teszem. Az ügyeim kavarodnak az angolok, Zirzen, Dorotea-egyesület, — egyik ajánlott paksaméta a másik után. Most meghívást kaptam Ipolyságh-ról nyárára nevelőnőnek egy méltóságos helyre, — szörnyű, de 75 forint és ez fontos. Igen, Te összeszidtál a múltkor, — nem veszesz komolyan. Igazad van. Többet nem beszélek arról. Ha fölvennének Zirzenhez, — egész