Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

"Ő nagysága Nemestóthy Sz. Hedvig úrhölgynek Nagy-Károly Édes Öregem, Heddi! A tárczáid végrevalahára megkaptam. Az egyik ügyes kis elbeszélés, — a mit ugy hivnak "érdekes", — a milyet vidéki lapokban lehet olvasni néha, — és a mi a legkiadósabb ága a szépirodalomnak — azért szeretik őt a szerkesztők. Kedves és talpraesett. A "hangulat"-od azonban egészen átjárta a lelkemet és ezt nem csak azért olvastam büszke gyönyörűséggel, mivel Te irtad. Ez már igazi kvalitás, — erő és egyéniség van benne, — ezt kell erősítni, tökéletesítni. Azt hiszem, ez a féligmeddig elmélkedő próza a vénád, — ebben egészen Te vagy — Heddi, a kinél csak hangulat a melankólia, s hál' Istennek nem idegbetegség, — a ki álmot lát, kesereg, kételkedik, — s emellett ngyon hálás a sorsnak, hogy valamelyes bánatot adott és azon simi lehet. Szóval ez a dolgod őszintén tetszik nekem és sok ilyen szerencsés ötletet kivánok neked. Tudod manapság az ilyesmit nagyon el finomítják, — csak impressió, hangulat, elmosódó színek, töredezett távoli akkordok — képtelen visiók, — így elmélkedik ma ez a sok gyöngéd poéta iró, — a fehércselédje legkivált. Szép, hogy Te meghagyod a földet láb alatt, — hogy nem akarod a buja színű jelzőkrózsaszín gomolyába elfulasztani az olvasót, — mint a "gáláns francia lovagok" hűséges impresszáriója—Pékár. De hogy a SZÍVÓS életű flirteddel mit akarsz még, — azt nem tudom. Végre is, —türelmetlen leszek. A második felvonás csattanóját várom én, hűséges bublikumod, melyben benne legyen már a harmadiknak expositiója, — felléptetni hamar egy pár fris személyt. E helyett távoli árnyakkal vesződöl, s a haldokló szerelem szájából rőfös monológokat varázsolsz ki. Edes kis ezermesterem, hagyd már abba. A mór megtette kötelességét, — akis leány feledett, megbékült, —mit következeteskedik hát. "Leányzó! Mondom néked, — aludj !" — a szerelem pedig aludni fog, — hisz csak magas beleegyezésedet várta szegény. Ne költögesdd hát és ne rágódj a multak sovány hulladékán, — hanem légy egészséges, jókedvű, életerős és eleven. Nem prédkiláni akartam, csak gorombáskodni, — ez tán segit, bár inkább a homeopatis kúrát ajánlom. "Hasonlót hasonlóval" — így mondta az öreg Hanemann. A Dezsőkében békés sógorjelöltet üdvözlök. A rám vonatkozó megjegyzéseid lehet hogy igazak s bizonyosan azért idegenszerűek. Hogy ez semmi! Milyen gőgös vagy — és tele hittel a fájdalmad kizárólagosságában. Velem szembe azonban igazságod lehet. Magam se' tudom határozottan. Egyik nap szorongó fájdalommal igaznak hiszek minden őröltséget, — őt í pedig eszményi módon nagynak, tökéletesnek, — ilyenkor az erkölcsi elveim is benne gyökereznek, — a jót, na-